Fórum témák utolsó hozzászólásai
Off topic
Ma 16:18:29Vannak ösztönös 'magamutogatók'...Akik szeretnek szerepelni,írni, egyszóval a központban lenni.Régebben a vásárokban, városon a ligetben a színpadon, a cirkuszban, ma mindenütt ....Hogy ki és egyáltalán, szerintem mindegy. Sokfélék vagyunk. Valahogy jól esik a rivaldafényben lenni, ám sokan csak koppannak a szúnyoghálón :(
Sport
Tegnap 17:49:29Szobo szombaton a helyén játszott.Mégis bűnrossz volt mindenki.Valami gond van a fejekben.
Mint ahogy tegnap is az volt.
Plusz még beugrott két sérülés is.
De, azért annyit megjegyeznék, hogy a játékosoknak a meccs előtti éjszaka, hajnal, rémálom lehetett.
Nem kellemes úgy aludni, pihenni, hogy éjjel 1 órától hajnali 4 óráig petárdáznak, tüzijátékoznak a szálloda mellett.
Mondjuk ilyen is csak a Lajtán túl fordulhat elő, hogy a rendőrség 3 órán keresztül békésen szemléli a csendháborítást.
Az UEFA helyében én ezt súlyosan büntetném!
Zene
Tegnap 00:21:58"B"⚙⛓https:/music.youtube.com/watch?v=G7i19MweFqE&si=ABiCPAVptyRauqQz
MT tapasztalatok, tanácsok...
szeptember 30. 19:49:32Liza Szösszenetek (Berni a "keresztanyu :))) )
szeptember 26. 20:19:12"Georgijevszkaja lenta/lentocska" =Szent György szalag, oroszul :) Nekem a harmadik nyelv, amit tanultam. Általános iskolában a német volt kötelező, amit a gimiben sikerrel megutáltattak velem. Viszont ott lehetett angolul is tanulni. Abból a 3 végére eljutottam középfokú komplex nyelvvizsgáig, ami nagy meglepetésemre elsőre sikerült.(TELC-es vizsga) Akartam még egy másik idegen nyelvet is tanulni az angol mellett, és mivel először csak utasként repültem különböző repülőeszközökkel, főleg mezőgazdasági helikopterekkel és repülőgépekkel. Aztán hobbiként később elkezdtem repülni, bár csak vitorlázórepültem, ami ugyan a legjobb alapokat adja a repüléshez, mert ugyanolyan, mint egy sima repülőgép, ugyanazokkal a kormányszervekkel, de motor nélkül. A felszálló meleg légáramlatokat, a "termikeket" kell vele megfogni, abban körözve, mint a madarak emelkedni, és ha van elég magasságod, akkor eltávolodhatsz jobban a reptér környékéről, sőt távot is lehet repülni, de az már egy külön történet. A repülőgépekben pedig orosz műszerek voltak, pedig nem repültem orosz gyártmányú vitorlázórepülőgéppel. Én pedig úgy voltam vele, hogy rendben, tudom, hogy az a barometrikus magasságmérő, de attól még jó lenne tudni elolvasni, hogy mi van ráírva. Aztán így választottam az oroszt, meg az is tetszett repülésrajongóként, amit elértek a repülésben/űrkutatásban. Abból is meglett a középfokú, bár ott tovább tartott, mert sajnos olyan intenzív tanfolyam, mint amilyen az angolban elérhető volt, az az oroszban sajnos nem. Kétszer jártam eddig Oroszországban, és ha pénzügyileg állok úgy, akkor kimegyek a télen a moszkvai újévi vásárra(ott nem karácsonyi vásárnak hívják, mert a pravoszláv vallásban előbb van újév, mint Karácsony), bár jelenleg sajnos nem úgy néz ki, hogy úgy fogok állni. Nagyon pozitív élmény volt mindkét alkalommal. Nem csak Moszkvában jártam, hanem vidéken is, de ott sem találkoztam azzal amivel előtte felkészítettek, általában olyanok, akik utoljára vagy a szovjet időszakban, vagy a kaotikus-tragikus 90-es években, vagy egyáltalán nem jártak ott: "Arra készülj, hogy a második világháborús bombatölcsérek még ott lesznek az utakon, ha vidékre mész." 800km-et autóztam vidéken, sehol nem találkoztam bombatölcsérrel, és az utak általános állapota vidéken is olyan volt, mint Magyarországon, de inkább jobb. Moszkvában pedig fényévekkel jobbak az utak, mint Budapesten, pedig "kicsivel" nagyobb úthálózata van. Minden is kapható volt, bár mégsem minden, a szállodai ajándékboltban sajnos nem volt a méretemben elérhető a 2018-as foci VB-s pulóver, pedig nem vagyok XXL. Vidéken is, ha bármit meg akartam venni, meg tudtam venni. Az áruházak a vidéki városban, ahol laktam, reggel 9-től este 10-ig voltak nyitva, vasárnap is. Visszatérve az eredeti témára, nekem is van "Georgijevszkaja lentám", én a Kulturális Központban kaptam, egy rendezvényen. Ha jól emlékszem akkor egy donyecki zongoraművésznő adott koncertet, aki éppen akkor, frissen kapta meg az orosz állampolgárságot. Nagyon komoly védelem alatt állt, többszörös fémkeresős átvilágítás a beléptetéskor, kabát kinthagyatva a folyosó melletti lépcsőn, vagy mehetsz haza. Ott akkor nem a megszokott öreg portásbácsik voltak, hanem oroszok, valószínűleg Szpecnazosok a követségről, de egyszerű a dolog: nem kell velük kötekedni, és nem fognak bántani. Plusz rengeteg ország követe is ott volt azon a koncerten,a vietnamit és az izraelit ismertem fel, utóbbi jelenlétén meg is lepődtam. Tudtam pár szót beszélni a koncert után a művésznővel, gratuláltam az új állampolgárságához, meg persze megdicsértem, hogy mennyire klassz koncertet adott. Nagyon kedves, szerény valaki, és szép is, mint általában az orosz nők. A korábban említett őrök sem zavartak el a mellőle senkit. A "Georgijevszkaja Lenta" nekem utána felkerült az autóm belső visszapillantótükre alá, most is ott van. Egyébként orosz tanfolyamra is az Orosz Kulturális Központba jártam, nagyon kedvezményes ára volt, de a heti 2x2 óra szerintem kevés. Idén is jártam ott, az orosz "moziünnep" alkalmából megnéztem három új filmet, mindegyik eléggé minőségi alkotás volt, és az egyiknek biztosan lesz folytatása is. A kulturális központ egyébként viszonylag gyakran hirdet meg különböző eseményeket is a nyelvtanfolyamokon kívül is. Különböző koncertek, mozifilmek, megemlékezések, fotókiállítások. Akit annyira vonz az ország, hogy oda akar egyetemre menni, annak is segítenek, orosz állami ösztöndíjas képzésekre bekerülni, kollégiumi elhelyezéssel. Persze ehhez az kell, hogy a jelentkezőnek a "profiltantárgyakból" minimum 4-es osztályzata legyen. Aki úgy érzi, hogy még nem elég a nyelvtudása egy egyetemi képzéshez, annak egy éves nyelvi előkészítőt biztosítanak, kint Oroszországban, és az egy éves nyelvi képzés után kezdheti a választott egyetemi képzését. Szóval érdemes oda bejárnia annak, akit érdekel az ország és a nyelv. Én visszajöttem vidékre, így kevésbé tudok bemenni, de ha valami érdekes esemény van, és ráérek, akkor megyek.
Szex- és masszázspartnerek közgazdasági nézetből
szeptember 26. 08:53:06Hát, ez nem egészen így van. Leginkább azokra a javakra érvényes, amelyekre spekulálni lehet. (A jelenbeli vásárlással előnyt lehet szerezni a jövőbelihez képest.) Főleg befektetések és bespájzolható nyersanyagok, esetleg termékek vannak kitéve az ilyen lufiknak és kipukkanásuknak. Főleg vagy kizárólag nem fogyasztásra vásárolják, hanem arra számítva, hogy később emelkedik az ára, így majd drágábban lehet eladni. Elég tartósnak kell lennie. Szolgáltatásokra, FMCG termékekre nem jellemző. Hiába kufircoltam tíz éve olcsón éjt nappallá téve (inkább nappalt éjjé téve), hogyan adom most el drágán a bespájzolt kettyeket?
Válás vagy kitartás
szeptember 24. 23:25:21Mi lett volna logikátlan? Csak azèrt bizonygattad a saját igazad mert azon túl hogy nem èrtel a pszichológiához úgy vagy vele hogy más sem èrt, csak ha fehèr köpenyt visel, doktorija meg diplomája van meg praktizál vagy 20 ève, na akkor szaktekintèly. Itt csak az számított ki mondta ès nem az hogy mit mondott. Meguntam, lezártam (volna) elegánsan.
nagy csiklót kedvelők
szeptember 24. 15:34:25Én is kíváncsi lennék erre. Különösen szeretem a nagy csiklót vagy a méretes kisajkakat.
Filmfanatikusok
szeptember 24. 10:29:36Twin peaks (S01-02)
Van egy bizonyos életkor, ami felett fogalom ez a sorozat, ami kiválóan reprezentálja Frost és Lynch egészen elképesztő tehetségét, különösen utóbbi munkásságába szépen beleillik. Ha sorrendben haladunk, akkor a 2 évad után jött a film, majd jóval később (2017) egy harmadik, lezáró évad. Ez utóbbiakat külön tárgyalnám, szerintem világos lesz miért. Eme kis bevezető után vágjunk bele.
1990. április 8-án került adásba a Twin Peaks. Az a kultsorozat, aminek olyan vége lett, hogy addig ilyen befejezéssel még sosem találkoztunk, vagy inkább csak azóta sem bírtuk feldolgozni.
Talán porosnak tűnhet a Twin Peaksről okfejteni, de tényleg azon kultsorozatok közé tartozik, amik meghatározták ezt a szakmát, amiből mind a mai napig táplálkoznak az utódok egy egy szeletet kiszakítva. Az a fajta örök klasszikus, amitől a néző tényleg azt érzi, hogy megnyerte az ötöslottót, majd elvesztette a szelvényt. Feldolgozhatatlan.
Nem hiszem, hogy tudnánk bármi újat mondani a sorozatról és nem is kell, de azt nem lehet elégszer leírni, hogy mennyire lenyűgöző és örök kérdés marad, hogy ebben a hatalmas komplexumban hogyan bírnak működni a részletek. A válaszhoz elkerülhetetlen ismerni a sorozat egyik szülőatyját, David Lynch-et. Nagyon különc mégis hamar kultfigurává vált. Olyan mozijai tették világhírűvé, mint Az elefántember, a Kék Bársony, a Dűne, a Straight Story vagy éppen Mullholland Drive. Lynch az a fajta rendező, aki nem zárkózik el a feladattól, ha az az, hogy köpjük le kicsit Hollywoodot.
Nem érzi úgy, hogy teremne neki ott még babér és azokat a konvenciókat, amit a mai filmgyártás diktál nem hajlandó elfogadni; az ő abszurd világát már nem fogadnák ott szívesen. Sosem kínál egyértelmű megoldásokat és mindenkinek meg kell találnia a saját magyarázatát rendezéseiben, ami szerinte kötelező eleme kellene legyen minden mozgóképnek, hiszen az élet maga is annyira komplikált, hogy nem lenne szabad engedni , hogy a filmek ne legyenek azok. Elmondása szerint a legjobban azt élvezi a munkában, ha elveszhet a filmjei világában.
Lynch imádja az abszurditást és szereplői jellemzően egy hatalmasabb világrend alá vannak űzve és nem a megszokott társadalmi halmazállapotokban vannak jelen, de a mozdulataik, reakcióik ettől függetlenül teljesen normálisak és emberiek. Megoldások, happy endek, kimondott végek, boldogsággá olvadt megnyugvások pedig egyáltalán nem leledzenek a művei között. David Lynch mítoszt készít biztos hozzávalókkal, okos mozdulatokkal és nem érdeklik a filmes elvárások, egyszerűen be akarja mutatni világát és addig nem nyugszik, amíg be nem lepi az egész agyunkat a fikcióival.
A jó és a rossz küzdelme örök témaként lengi be filmjeit, de annál jóval komplexebb módon, mint egy rajzfilmben. Ráadásul a minél tökéletesebb végkifejlet érdekében nagyon sokszor képes az improvizációra, hagyja, hogy az aktuális gondolatok, ötletek ellepjék a vásznát. Például a Twin Peaks-es Bob (mitikus főgonosz) is a forgatáson született meg, amikor Frank Silva véletlenül bezárta magát egy szekrénybe és dörömbölt, hogy engedjék ki. Ennyi ihlet elég is volt a rendezőnek. Ha azt gondolod, hogy az IKEA áruház bejárási útvonala egy bonyolult struktúra akkor valószínűleg soha nem próbáltál még egy röpke körutat tenni Lynch fejében.
Akkoriban amúgy rendkívül egyedi eset volt, hogy egy nagyjátékfilmes rendező egy sorozat forgatásába, ötletelésébe fogjon. Ma persze ez már nagyobb divatnak örvend és a rajongók habzó szájjal vesznek meg azért, ha egyik kedvenc filmrendezőjük beköltözik vagy beköszön a tévétársaságok udvarába. (Jó példa erre Quentin Tarantino Helyszínelőkös kísérlete, David Fincher Kártyavára majd később Mindhunterje vagy Frank Darabont The Walking Dead szériája. Persze nem volna igazságos, ha csak Lynch-et emelnénk ki és nem említenénk meg a társát, Mark Frostot, akivel együtt éppen egy Marylin Monroe életrajzi adaptáción dolgoztak, amikor is könnyen jött a múzsa csókja, hogy kéne csinálni egy sorozatot egy meggyilkolt lányról, akinek a naplójában legyen az a téma, hogy egy fontos és befolyásos emberrel volt viszonya (Laura Palmer – Ben Horne). És így kezdődött minden…
Storyline-nal szolgálni felesleges lenne. Az alapkoncepció közismert: A Twin Peaks nevű fiktív kis településen megtalálják Laura Palmer holttestét egy nejlonzsákba bugyolálva és innentől kezdve nagyítóval vezetnek minket körbe kézen fogva, ahol mindenkinek van valami igazán furcsa története, ahol minden karakter egy külön világ, ahol aztán annyira semmi nem az, aminek látszik, hogy végül rádöbbenünk, hogy maga a sorozat sem az, aminek először hittük. És minden jelentben tüzes-vassal égetik a fülünkbe Angelo Badalamenti jellegzetes zenéjét, miközben a szánkban érezzük a Dupla-R kávézó világhírű meggyes-pitéjének ízét.
Mindenki azt gondolná, hogy fejest is ugorhatunk egy izgalmas nyomozásba, de ennél sokkal több történik. Ahhoz, hogy Laura Palmer (Sheryl Lee) gyilkosságának körülményeire fény derüljön egy FBI ügynök érkezik Dale Cooper (Kyle Maclachan) személyében, aki kétségkívül a legjelentősebb szereplő és mindenki legkedveltebb karaktere, teljes joggal. A bűnös-nagyváros emberének rácsodálkozása a vidéki élet köd borította hétköznapjaira mindenképpen pozitív hőst formált Cooperből, aki mindezek tetejében még játékos zsenialitással is rendelkezik, aminek hála egyből egy Sherlock és Watson párosra emlékeztető csapatot kapunk a helyi seriffel, Harry Trumannal (Michael Ontken) kiegészülve.
A sorozat rengeteg szereplővel dolgozik, mindegyikük meghatározó a történet szempontjából; például Josie, az özvegy drámakirálynő, aki Pete-tel és sógornőjével él. A sógornő a helyi szállodatulajdonossal csalja férjét, aki a halott lányt is ágyába csábította. A szállodatulajdonosunk lánya, Audrey (Sherilyn Fenn), eléggé rágerjed Cooper ügynökre. De ott van Shelly (Madchen Amick) aki osztálytársa volt Laura Palmernek és boldogtalan házasságban él férjével, akit a helyi focicsapat alfahímjével csal. A fiú apja épp olyan különcnek számít a városkában, mint a Log Lady (Catherine E. Coulson), aki minden jelenetben babasimogató pózban tart a karjai közt egy fatönköt.
A lakók egyik kedvelt tartózkodási helye a Dupla-R kávézó, aminek tulajdonosa az angyali szépségű Norma (Peggy Lipton), aki a börtönből frissen szabaduló férjét ugyanúgy tovább csalja, a helyi ‘képtelen-vagyok-kiállni-saját-magamért’ autószerelővel, Eddel. Ed fél-szemű és eszű felesége Nadine pedig egy balul elsült piknik-öngyilkosság során olyan amnéziát kap, amitől újra kamaszlánynak képzeli magát. Rá is mászik James-re akinek a lelke még egy doboz bonbonnál is édesebb és még mindig reménytelenül szerelmes a meggyilkolt lányba, akinek az apja képtelen feldolgozni a veszteséget. Szerelmi megpróbáltatásokért nem kell a szomszédba menni. Elég betekinteni a rendőrőrsre és végignézni Lucy és Andy vívódásait. És közben olyan zseniális szereplők bukkannak még föl, mint a valójában nem is létező Bob (Frank Silva), aki emberi testek ideiglenes lakója a gonoszság nevében, vagy Windom Earle (Kenneth Welsh), aki Agent Cooper ősi ellensége és épp oly kellemes sakkpartikat nyom, mint amilyen kedélyesen gyilkol. Na meg maga David Lynch is feltűnik az ordítozó ügynök, Gordon szerepében. Ráadásul egy életre beleégett a retinánkba, ahogy David Duchovny női ruhában segíti a nyomozást.
És ezek itt csak a szereplők; hol vagyunk még a történettől. Vagy mégis miféle történettől, hisz az első évad 8 része után zavartan ülünk, hogy egy sci-fi, egy horror, egy brazil szappanopera, egy thriller, egy burleszk, egy vígjáték, egy előre bekevert angol fekete humor, vagy egy krimi a típusa ennek az egész sorozatnak. Mert kaptunk már Törpét (Michael J. Anderson) piros ruhában, táncnak csúfolt egészségtelen mozgáskultúrával, de az első évad végén meglőtt Cooper képzeletben született és valósággá formálódott Óriásától is a hideg ráz és a megnyugvás ringat egy azon pillanatban.
A színpadias jelenetek talán néhol kicsit ingerlik a nézők idegeit, de egész egyszerűen lenyűgöző az az igyekezet és állhatatos hozzáállás, amelynek bölcsőjében ezt a művet ringatták. A kísérletezés legfinomabb morzsái olvadnak szét a szánkban, miközben nézzük azokat az irgalmatlanul bevállalós kameramozgásokat és stíluskeveredéseket egy borzasztóan jó ritmusba szorítva. És ezek egyáltalán nem voltak hiábavalóak. Korántsem tökéletes minden mozdulata a Twin Peaksnek, de tagadhatatlan, hogy sorozatok rengetege építkezik belőle a mai napig.
A humort először fel sem merjük ismerni benne, de utána kétségkívül biztos kezekkel gyúrják bele a történetbe, például a seriff segédje, aki minden gyilkossági helyszínen elbőgi magát vagy amikor egy láma besétál Cooper arcába, felejthetetlen. Ráadásul van egy sorozat Twin Peaks tévéjében, amely az Invitation to Love címre hallgat és valahogy MINDIG reagál az aktuális történésekre; sorozat a sorozatban.
Az 1. évad jól megérdemelt cliffhangere után jöhet a már 22 részes 2. évad, aminek az elején még több poént zúdítanak ránk, kicsit nem is értjük, aztán varázsütésre eltűnik és megjelennek a misztikus látomások és elemek. És tényleg minden van Twin Peaksben, amit akarsz, törpék, óriások, kurvák, szerelem, heroin, szépségverseny, szüzesség elvesztése egy repülőgépen, szalámis szendvics, halál, helyi romkocsmának álcázott vidéki kultúrház a Roadhouse nevű helyen, valóságba beemelt álmok, vagy inkább álmokba bevitt valóságok és maga a nagybetűs GONOSZ.
És akkor az utolsó részben, amikor már minden romokban hever, akkor Cooper ügynök visszatér abba a szobába, ahol annak idején Laura Palmer megsúgta neki gyilkosának nevét a nehéz bordó függönyök és a fekete-fehér cikkcakkpadló kereszttüzében. Aztán jön a visszafele beszélő törpe, a Milói Vénusz labirintusa, a villódzó fények és tanúi vagyunk, ahogy főszereplőnk elbukja harcát az emberiség nevében. Nem lép át önmagán, emberként reagál egy isteni színtéren és egyből vége lesz neki, mint a Twin Peaks-nek.
Vannak sorozatok, amiket mindig mindenki ismerni fog és történelmet írnak. David Lynch és Mark Frost művészete, a Twin Peaks pontosan ilyen. Órákig lehetne beszélni vagy elemezni, de kétségkívül ez volt a legjobb sorozatkísérlet, amivel valaha dolgunk volt. Egy dolog biztos csupán, Laura Palmer halott, minden más csak közjáték és találgatás, abból viszont a legélvezetesebb.
10/10
folyt. köv.
Többes,1 Nő és több férfi
szeptember 20. 00:54:09Lenne valakinek kedve egy két pasi egy nő felálláshoz?🍌🍑🍌Lányok is jelentkezhetnek 🍒
