Liza Szösszenetek (Berni a "keresztanyu :))) ) hozzászólásai

Jómúltkor mentem haza a busszal. Sajnos néha peches vagyok, mert van egy "kedves" ismerősöm, aki nagyképű, már-már bunkóba átmenően szarkasztikus- és azt hiszi magáról, hogy felettébb jópofa... nos, sajnos valaha, valamikor kicsit közelebb álltunk egymáshoz, de marha gyorsan szedtem a cókmókomat egy csendes hajnalon, és elviharzottam, mert mint rájöttem, hogy nagyképű, már-már bunkóba átmenően szarkasztikus- és azt hiszi magáról, hogy felettébb jópofa...Bár -én úgy érzem- eme röpke ismeretség, ami 2 évtizeddel ezelőtt volt, és a rózsaszín ködöt marha gyorsan felváltotta részemről a jeges felismerés- engem semmire nem kötelez, ő mégis úgy érzi, hogy muszáj mellém ledobnia magát a buszon, és kéretlenül beavatni ama mozgalmas életébe, hogy szerinte mindenki hülye, de ő ezzel ellentétben egy helikopter... (van, mikor csendben hallgatom, lehunyom a szemem, és azt képzelem, hogy felállok és a hátizsákommal ütöm... de van, mikor eszembe jut a jelenlegije, és mély részvétet érzek az asszonyka iránt... van, amikor csak szimplán imába foglalom annak a bizonyos "harmadik" nőnek a mevét, aki annak idején közénk állt)...Nos, jött az aktuális panaszáradat... hallgattam, miközben zavartan babráltam a táskám cippzárával...-már megint akkor szól a gyerek, hogy hozzak neki valamit vacsorára, amikor már épp szállok fel a buszra...! De ha leszállok Tahinál, akkor meg gyalogolhatok át a hídon, marha jó lesz két csavarral a lábamban...! Blabla. A témaváltás érdekében voltam olyan nagylelkű (és marha), hogy felajánlottam neki, hogy szálljon le nyugodtan, én a másik végállomástól visszafordulok érte kocsival, addig pont bevásárol, ne gyalogoljon sántán, meg hát az éhes gyerek... lenyugodtak a kedélyek. Még leszálláskor odaszólt: aztán nehogy itt hagyj! Félmosollyal válaszoltam: az könnyen meglehet... hisz ismerhetsz...A végállomásnál beültem a kocsiba, visszamentem ezért a díszf@szért...Bekocogtatott a vezető oldali ablakon. Lehúztam: mi van??? Mire pökhendien: tudod, hogy van valami a kipufogóddal? Meg kellene nézned...! Én meg vigyorogva: te vagy a férfi...! Nézd meg te, ha annyira kíváncsi vagy rá! Ott vana csomagtartóban! :DJaaa- mondja- azt hittem, nem tudsz róla...! Hát igen... általában nem veszi észre az ember lánya, ha leszakad a kipufogó, szikrázva-csörömpölve húzza maga után egy csendes hajnalon, keresztül a hídon, és az autónak olyan hangja lesz, mint egy sport kipufogós 8 hengeresnek... :)))Szerintem- máskor sétáljon nyugodtan. A közlési stílusától továbbra is kinyílik a bicska a zsebemben :)))

Hát jó. Ám legyen :)

Sándor, József nem kap év végi prémiumot :)))

Ma reggel nem épp ezt tapasztaltam. Remélem csupán átmeneti fagyokról van szó...

Csatlakozom. Olyan harcias,olyan Jeanne D'Arc-os !

Szédítő sebességgel:) Kellene már valami jó story Liza tollából😉

Szerencsére jön a tavasz... :)

Állok incselkedésedre ;)

Jájj helyesen "utánad"!

Kedves Liza!Ez egy profi novella, nagyon jól írsz. Azt hiszem "utánnad járok"

Egy havazás margójára...Olyan jókat mosolyogtam a f@szbúk kommenteken, mikor az okosok azon röhögtek, hogy hogy odavert az országnak az a 3 cm hó...Nos, -jelentem- az a 3 cm "mifelénk" olyan 12-15 cm-re sikeredett, némi szélviharral fűszerezve, aminek következtében elég kalandosra sikeredett a faluból való kijutás hajnalok hajnalán...Reggel a szokás szerint 3.30-kor megszólalt az ébresztő (lévén, a civil életben egy másik "hős" szerepet is kénytelen vagyok viselni, "super women" köpeny nélkül, amolyan csendes, szürke hétköznapi harcosként... Készülődés, szendvicsgyártás, ébresztés, indulás, "taxisofőr" szolgálat... Szóval... kitámolyogtam a szobából- péntek lévén már egy elcsigázott lajhár lendületével, majd mikor relatíve "fényáradat" zaklatta a kevésbé tettre kész pupilláimat, az agyam is bekapcsolódott az információ feldolgozásába: telihold van? vagy mi a lótusz...? És ekkor a még csipás szemem a melléképület tetejére vetődött, és láttam, hogy a vakító fehérség onnan égeti a retinámat. Ó... hogy a f@szom verjem bele...!- volt eme nem túl elegáns első- de annál velősebb gondolatom. Persze, gyönyörű a tél, szó se róla, de a kanapéról, a meleget árasztó cserépkályha hangulatos társaságából, sálat horgolgatva, dokufilmeket nézve... Úgy még élvezem is, ahogy a körém gyűlő álmos macskák szintén...De... hiába van jogosítványom tizen x éve, valahogy igazi téllel nem találkoztam ezidő alatt valami sűrűn, így rutinom sincs a hóban-fagyban való közlekedésre, az elméleti oktatáson kívül más eszközöm nincs. ja, de. a téligumi és a jégoldó... Szóval, a káromkodás indokolt.Ezt követően a további készülődés a szokásos séma szerint zajlott, annak rendje és módja szerint. fürdés, hajmosás, szendvicsgyártás, ingyom-bingyom... egészen 4.30-ig... ekkor ugyanis lőn teljes sötétség... Már a ruháimat gondosan összeválogattam szerencsére (ha 3 perccel hamarabb történik az áramszolgáltatás szüneteltetése, fogalmam sincs, hogy a velem egy háztartásban élők ruhakészleteiből kiét kapkodtam volna magamra). Szóval, ruhakölteménnyel a kezemben egy pillanatra megmeredtem a teljes sötétségben. A korábban elfogyasztott két kávé még nem fejtette ki jótékony hatását, így nagyon lassan, nyikorogva forgó fogaskerekekkel végiggondoltam, hogy mely irányban lehet az általam ismert 45 éve ugyanott lévő ajtó, amin keresztül kijutok a nappaliba, ahol majdcsak lesz valami.... Nagyjából belőttem az irányt, és csak 1 métert tévedtem, így Arany János által megtestesített zúgó éji bogár formájában koppantam egyet. El nem hallgattam, mert addig nem szólaltam meg :) Na de ezt követően ékes jelzőkkel illettem a helyzetet....A ruháimat a kanapé körvonalai irányába dobtam, (ekkor már a bevilágító hó adott némi fényt), és megkerestem a gázgyújtót, annak segítségével a gyertyákat, majd ezek segítségével a fejlámpát. A kis, sofőrszolgálatos utasomat enyhén gunyorosan ébresztettem: na, nesze. itt van, bammeg! ezt akartad!itt a hó, hogy az a...!A további készülődés gyertyafényes hangulatban zajlott, a szokásosnál kissé lassabban, a nehezítő körülményeknek köszönhetően. Az Utas röhögve, élvezve a tél minden hátrányát, én pedig egyre fokozódó idegességgel...Mondom: na, idő van, még a kukát ki kell húzni, mert jönnek a fiúk érte, meg ki kell vakarni a kocsit a hó alól....Ekkor jött a döbbenet, hogy a bordó autóm lényegében teljesen fehér... A kis utasom visítva röhögte, ahogy én morgok magamban, hogy milyen jó, hogy egy falun lakunk, így a 3 parkoló (de különböző méretű) autó közül így elsőre megtalálom a sajátomat, nem úgy mint ama bizonyos mémen, ahol egy lakótelep előtt az összes egyforma fehér autó közül kell megtalálni a sajátot, és "memóriajáték Moszkvában, minden reggel" felirattal bukkan elő szinte minden évben valakiknek a megosztásában....A művelet befejeztével mondtam, hogy "csapjunk a lovak közé", mert el fogjuk késni a buszt. A szokásos házunk mögötti úton terveztem osonkázni, de az utca felénél ért a meglepetés: egy komplett fűzfa feküdt keresztbe az úttesten. Ez mi a fa....sz?! egy tized másodpercem volt arra, hogy rájöjjek: mese nincs, meg kell fordulni valahogy... Egyedül csak a kerítések és a bokrok adtak némi támpontot, hogy merre nincs helyem eme manőverre... (bocsánatot kérek Marikától, de szerintem a virágágyását megtapostam a hó alatt meglapuló megfagyott krizantémokkal együtt).A főútra kikanyarodva ért a másik meglepetés: a buzgón már a hóekével körbe-körbe rally-zó Karesz a főúton még nem járt, így a 2 sávból 1 sávnyi szélességű keréknyom van kitaposva valami ökörhugyozás vonalában. Hát, mivel mégsem terepjáró van alattam, célszerűnek tartottam eme ökörhugyozás nyomvonalat követni, tekintettel arra, hogy a nyugati típusú autók a keleti viszonylatokhoz képest elég "csüngőhasú" formát képviselnek...Ezen az ökörhugyozás nyomon indultunk a messzi távolba... Itt-ott faágak szakadva az útra, helyenként fél sávot is lezárva, ilyenkor az ökörhugyozás-nyomvonal sávot váltott, majd vissza a (körülbelül) jobb oldalra... Csak körülbelül, mert a hótakaró vastagságától nem lehetett egyértelműen kivenni, hogy meddig tart az aszfaltút, hol kezdődik a padka, és azon túl az árok....Így haladtunk libasorban pár másik (rajtam kívül) elvetemült autóssal... (hiába, a a munka is olyan, mint a wc: ha menni kell, hát menni kell...) Kemény 10 perc után el is értük így a falu közigazgatási határát (ami "békeidőben" egyébként kb 2-3 percet vesz igénybe)Ekkor a műszerfalon lévő órára pillantottam, és lemondóan nyugtáztam: áhh... esély nincs elcsípni a buszt a megszokott helyünkön... Még mielőtt belekezdtem volna a szokásos néma önvádba, szidni a saját hülye fejemet, hogy "mééé'nem indultál el hamarabb, te baromarcú?!"- gyorsan végigpörgettem az előzményeket, emlékeztetvén magamat arra a tényre, hogy az aktív fénymegvonás az áramszolgáltató által erősen korlátozta eme képességeinket...Hát jó...- mondtam hangosan- két lehetőségünk van: megyünk a szokásos útvonalon, de ezúttal nem jobbra fordulunk a főútvonalra, hanem balra. Sajnos itt még mindig nem látom esélyét a busz elé keveredni. Vagy... És itt sóhajtottam. "Vagy mi...?" kérdezte a Kis Utas, némi aggodalommal a hangjában. Folytattam: vagy... az üdülősor után levágjuk az utat a mezőgazdasági út fele... de ez is kétesélyes, csak más okból kifolyólag...."Éspedig?"- Hát, ha ma még nem járt arra senki, akkor fogalmam sincs, hol van az az út.... azaz jó eséllyel bekeveredünk (az azóta már tarrá vágott és hó által lefedett) kukoricásba...És mint tudjuk: a PaThalia mégsem egy Lada Niva, így könnyen meglehet, hogy valahol fennakadva várjuk a napfelkeltét és a röhögő traktorosokat, akik miután jól kiröhögték magukat, egyszer csak kihúznak onnan minket....-ó-óóóó- hangzott a válasz. majd hozzátette: végülis: mindig kíváncsi voltál, milyen lehet Oroszországban élni...!-Anyád p*csáját! -válaszoltam. Ez ahhoz képest bakfitty! Náluk szeptembertől májusig ez van, ha elég északra keveredsz...A mezőgazdasági úthoz érvén láttunk egy keréknyomot. Ez aaaaaazzzz!- kiáltottam fel örömömben, majd balra index (rutinból) és a megszokott óvatossággal (1-2-max 3- motorfék, ellenkormányzás-vissza váltás, gázlevétel) megszokott (?????) rutinjával megindultam a csapáson. Úgy az -egyébként meglehetősen hosszú- út 1/3-ánál mondom a Kis Utasnak: -Tudod mivel szívnánk meg most? -öööö... Mivel? -Ha jönne szembe valaki... Mert itt aztán még annyira sem lehet sejteni, hol van az út széle és hol kezdődik a szántás.... Haladtunk tovább, majd az utolsó 300 méternél felvillant szembe egy fényszóró, amint készül a főútról az általunk nevezett "egérútnak" hívott útra kanyarodni... Ekkor már úgy szorítottam a kormányt, hogy kezdett víz fakadni belőle (mondjuk, én sem fáztam már, de nem a fűtés miatt), majd kétségbeesetten mantráztam: neee....neee....neeee....qrva anyád, qrva anyád, qrva anyád.... Már majdnem sírásba átcsapva... Kis Utasom erre elkezdett röhögni: ilyen gyorsan még nem hallottalak káromkodni.... A szemben lévő autó sofőrje- gondolom- szintén ugyanarra a parapszichológiai karra járt mint én, így gondolataimat meghallva megfordult, és visszaindult a főúton. Jobban is járt, mert ahogy odaértünk a kereszteződéshez, akkor láttam, hogy mint egy földi HAARP-hálózat, úgy hevertek keresztül-kasul a közel fél méteres latyak buckák, amire ha a kis "lapos kúszó" PaThalia-nkkal ráhajtunk, menthetetlenül szerelmetesen hozzádörgölőztünk volna a sarkon várakozó "dobozos" autónak. Némi hálát elmormolva immáron a célegyenesbe kanyarodva- és megnyugodva pillantottam az órára: Hát, te a kompot eléred... a busz meg a tököm tudja merre jár éppen. Előttünk nincs. Visszapillantóban meg nem látom, szóval: passzolom.Beálltunk a parkolóba. A Kis Utas diadalittasan pattant ki a kocsiból, majd közölte: A csizmám most azt hiszi, otthon van! Ja... már amennyire gondolkozik egy Moszkvából rendelt gyalogsági hótaposó... Igen, azt hiszi... A Dunára nézve, hogy az a Néva.... Kis Utas kérdezte: nem veszel ki szabadnapot? tudod... mindenki megértené, hogy az időjárás miatt nem jutsz be... "Isten ments!"-válaszoltam. "Teljesen kizárt, hogy én ezen az úton, amin kivergődtünk, visszamenjek! Ha az életem múlna rajta, akkor sem...! Különben is: mire visszafele jövök, addigra az ágakat, fákat összeszedik, és letakarítják az utat. Szóval: nem, nem fordulok vissza." (És igazam lőn)A buszmegállóban toporogtak az emberek, így a -már fél órája tartó kéz- és lábremegésem kezdett alábbhagyni. Két perc múlva a busz is begördült, így mindenki mehetett a maga útjára. Innentől immáron megnyugodva ültem a buszon arccal Budapest fele. Fél úton nyugtáztam, hogy a busz is begyűjtött azideig cca. 30 perc késést. De ekkor ez már nem érdekelt. a nap nehezén túl voltam. Bent a fiúk meg a maradék feszültségemet is kioldották belőlem.A buszon olvastam a helyi fb csoportban a szokásos értelmes kérdést: "Másnál is elment az áram?" Neeem... csak nálad, kiscsillag. Éjszaka jöttek a kis elmü-s manók, és csak és kizárólag a te bosszantásodra elvágták a hozzátok bemenő légkábelt..." Már a kérdést sem értettem, elvégre, ha az ember gondolkodik egy kicsit, és túlnéz az ablakkereten, láthatja, hogy semmit nem lát, lévén az utcai közvilágítás is békésen aluszik... Tehát a válasz: igen, másnál is elment az áram...Hát, ilyen az, ha az a 3 cm-es hó valahogy ötször akkorára sikeredik....

Nyuuuugiiii.... Csak az Irigy Hónaljmirigy együttes "Retro Klub" című paródiájából idéztem ;)

Utolsó mondatod ijesztő is lehetne....De ismerve 'kritériumaidat' nem kell félni, nem esz meg a néni 😂!

Kedves Vénkecske!ugyan már...! Emberből vagyunk mi is... Nekem is megvan a "házisárkány" énem, ahogy a "kiscica" is. Ki mit hoz ki belőlem :) De szerencsére az én esetemben nem merült fel a kromoszóma vizsgálat fontossága, lévén eddig minden kritériumnak megfeleltem :) Minden ott van, ahol lennie kell, minden az előírások szerint működik :) Aki nem hiszi, annak utána járok :D

Kedves tőled, hogy vívódásaid közzé teszed... Lám milyen egyszerű lenne a már elmúlt olimpia nemi hozzá tartozás problémáit megérteni. S mindezt az X, Y ismerete nélkül! Csupán a múlt egy szegmensét idézve, volt itt olyan hirdető Hölgy aki óriási felháborodással vette volna ha a női alürök léte mint olyan meg lett volna említve az Ő esetében. Különben mindenki egy nyitott könyv, csak olvasni kell....:)

Igen, kedves SimiSoma! Ugyanis a szemüveg teljes testhosszal győzött, 1 héttel hamarabb befutott a várt időpontnál. Viszont ahogy felpróbáltam az optikusnál, hirtelen kiélesedett a kép a telefonom háttérképén, megtelt színekkel, karakteres kontúrokkal. Viszont hazafele realizálódott egy aprócska probléma: távolra látok (és azt mondták, hogy akár el is tehetném a szemüveget emlékbe, viszont a jogosítványomba bele van írva, hogy látáskorrekció kóddal erősen javasolt a használata-tehát nálam kell, hogy legyen, illetve esti vezetésnél azért felteszem), van egy napszemüvegem, amivel nappal valójában látok vezetés közben, illetve van most az olvasó. Tehát a táskám tartalmának a felét a szemüvegeim 2/3-a teszi ki (értelemszerűen aktuálisan egyik használatban van). Na már most... nézhetek egy nagyobb táskát... :D :D :D Ékes példája annak ez az eset, hogy a nőnek semmi nem jó, valamint egy probléma megoldásánál generál még két másikat minimum :D :D :D

Ha a szemüveg, akkor remekül fogod látni, hogy a festőkészlet még nem érkezett meg.

Én mindig is egy optimista ember voltam. Igaz, jövő csütörtökön lesz kész a "szöszmötölős" szemüveg, de már rendeltem festő készleteket. Aztán most izgulhatok, hogy melyik ér ide hamarabb :))))

Ez a fajta mentalitású emberek olyanok, mint a veszett kutya: a nyálukba sem jó lépni...

:D Annyit nem ér az egész, hogy foglalkozzak ilyen beteg agyú emberekkel. Én az ilyet szemtől szemben szeretem "megbeszélni", de arra mind gyáva. Privátban persze egyik sem írt rám, hogy hol találkozzunk. Azzal meg, hogy így onnline sértegetnek, nem fognak a hatóságok foglalkozni. A Blaha eseményeihez képest ez nem üti meg sem az ingerküszöbüket, se semmit. Még akkor sem, ha hajnalban arra ébredtem, hogy megpróbálták a google fiókomat feltörni.