Liza Szösszenetek (Berni a "keresztanyu :))) ) hozzászólásai

Igen ez felettèbb antiszociális megnyilvánulás tőled. Mert meg kellett volna keresned azokat akik veled egy vèlemènyt fújnak ès velük együttműködve fújolni a másik csapatra. Tanuld meg: csapatmunka.

Ma megtaláltam a boldogságom kulcsát, ami az online közösségi tereket illeti. 3 funkció váltott használata: ismerős törlése/tiltás/csoportból kilépés/bejegyzés elrejtése. Sajnos az egész napom ráment. Először a hadakozásra, aztán a fenti műveletek váltott alkalmazására.Annyira jó, hogy millió vírusszakértő, sportszakértő és genetikus országa lettünk! De tényleg...! És ha a másik nem ért egyet, akkor riadóláncot fújnak, falkában gyalázkodnak, és a személyes profilodat széttrollkodják... Ja, és mindezt nők, akik magukat értelmesnek és nőnek tartják... Döbbenet...Tényleg hidegen hagy, hogy ki minek képzeli magát, nőnek, férfinek, őzikének, bőrzekének.... De...! Maradjon már mindenki a maga kategóriájában...Akkor is felhorkantam, amikor egy átoperált férfi lett a holland szépségkirálynő. De ugyanúgy felhorkantam, amikor egy duci nő lett miss Tibet, vagy egy 60 éves nagyi miss Argentina, és egy ukrán lány a legszebb japán...Hogy miért is? mert nem is olyan rég a "miss" kategória még a 25 év alatti, HAJADON, bizonyos testi paramétereknek megfelelő LÁNYOK, NŐK versenye volt. Az, ami ma "szépségkirálynő-választás" címen zajlik, az igenis a nők megcsúfolása, szembeköpése. És a legszomorúbb az, hogy pont a nők közül kerül ki a tapsikoló nagy többség. Hát ennyire hülyék lettünk, kérem?! Annyira elfogadóak vagyunk már, hogy a saját identitásunkat kiterítjük, hogy minden és mindenki menjen át rajta sáros lábbal???Itt volt az olimpia is... Na, ez a másik. Most a megnyitóról nem beszélek... De az is megérne egy misét, bár kapnék hideget-meleget...Nos, itt ez az algír "kislány". Mondtak már rá mindent, hogy átoperált, meg tényleg pasi...de: van egy olyan, amit úgy hívnak: genetika. Most tartok egy gyorstalpalót, aztán mindenki gondolkodjon el. 46 db kromoszómánk van. Ez a normál. Úgy szokták emlegetni: 23 pár. Nagyon részletesen: 22 pár + 1 pár nemi kromoszóma.23 darab kromoszómát anyukánktól, 23 kromoszómát apukánktól kapunk. Ezért hasonlítunk mindkettejükre (látensen vagy dominánsan, de fele-fele arányban)- itt most nem lényeg, ha a postás csinált minket, mert akkor ez esetben ő a biológiai apukánk. Eddig oké a képlet?Nos, most jön a rideg matematika a biológiába. A nőknek az összes kromoszómája (mind a 46 db) X, míg a férfiaknak 22 pár x, és a nemi kromoszómapár XY. Ettől van, hogy a fiúknak kukijuk van, a lányoknak meg puncijuk. Ez az utolsó kromoszómapár dönti el már fogantatáskor. és itt megdől a laposföld hívők és derékszögtagadók elmélete, hogy majd fejlődés közben eldönti a magzat, minek akar leszületni.(a minek itt valóban jó kérdés, mert ha tudná, hogy ennyi hülye él a Földön, inkább visszamenne a felhőkre hárfázni). itt most bele kell nyúlnunk olyan témába, hogy mitózis és meiózis. (nem káromkodok, ez a nevük) A mitózis jelenti azt, hogy amikor egy sejt osztódik, akkor teljes egészében lemásolja magát, mind a 46 db kromoszómájával együtt, és egy tökéletes mása lesz a kiinduló sejtnek. (másolási hibákba most ne menjünk bele, maradjunk szigorúan az alapoknál) A meiózis pedig azt jelenti, hogy úgy másolódik le a sejt, hogy igazságosan megosztják a kromoszómákat maguk közt, így mindkét sejtnek jut 23-23 db. Ilyenre az ivarosan szaporodó élőlényeknél csak és kizárólag az ivarsejtek képesek. tehát ez a nőknél a petesejt, a férfiaknál a hímivarsejt.mivel a nőknek csak X kromoszómáik vannak, így az összes petesejt fejenként 23 db X kromoszómával rendelkezik. A férfiaknak mivel van 45 db X, 1 db Y, a felállás eképpen alakul: lesz olyan sejtje, ami 23 db X-et tartalmaz (ebből lesz apuci cuki kislánya, ha célba ér), a másik pedig 22X -1Y ( ő meg apuci tökös, stramm kisfia). Aktusnál meg megindul a versenyfutás, avagy a nemek harca :D úgyhogy nem ér pofán vágni az asszonyt, hogy a nyolcadik gyerek is lány, meg lefejezni sem, ahogy a szigetországban váltak gyorsított eljárással, mert a csóri asszonynak ehhez semmi köze, hogy mi lesz az utód neme...Az is talán megvan biológiából, hogy "elsődleges nemi jelleg" meg "másodlagos nemi jelleg". Az elsődleges az, amit születésünkkor, szemmel láthatóan már az orvos megállapít: "Hurrá, kislány!" vagy "hurrá, kisfiú!" felkiáltással. még bő 1 évtizedig más nem is igazán különbözteti meg egymástól a két nemet. (főleg, aha a nagyon okos szülők gendersemlegesnek is nevelik...) Jön a kamaszkor, beindulnak a hormonok. A lányok cicisednek, gömbölyödnek csípőtájon, beköszönt a "télapó". A srácoknak megnő az ádámcsutkája, ez húzza a hangszalagokat, és a kezdeti kappanhangról átváltnak egy öblösebb hangra. Aztán arra is rájönnek, hogy ha huzigálják a velük egykorút, az már nemcsak szimplán jól esik, hanem jön is belőle "valami izé". (és előfordul, hogy ott is hagyják a "meglepetést" a döbbent anyukáknak, akik belenyúlnak, mikor válogatják a szennyest)na, mármost... van, mikor megvan a 46 kromoszóma, aztán egy "tartalékjátékos" bekeveredik.... Vagy egy lemarad... Szóval, néha szívat az Anyatermészet, mert azt hiszi, van humora, pedig nem mindig...Ezek pedig a következőképpen néznek ki:XXY- ezt hívták régebben hermafroditának. (most van valami újabb neve, de bocsánat, már elkavarodtam a sok irányzat közt). Megvan mindkét nemi szerv, vagy csökevényes formában, vagy az egyik látensen (elvégre a női csikló megfelelője a férfi pénisznek), és az is előfordul, hogy mindkét ivarszerv termel hormont. Testfelépítésben a hormonok dominanciája fog dönteni.XXX- erre mondják, hogy "meta nő". hát, uraim, kinézetre erről a nőről ábrándoztok igazából. Ízig-vérig nőies, a legutolsó porcikájáig, és összeszalad a nyál a szátokban, ha ellibeg előttetek. Csak nunija van, nem kell extra tartozékokra számítani az esetében.XYY- ő lenne a nők álma, az igazi ALFAHÍM, pompás testalkattal, duzzadó izmokkal, csak sajnos neki az a hibája, hogy extrém sok tesztoszteront termel, ami némi agresszióval jutalmazza cserébe. Tehát, kedves hölgyek, szép fiú ugyan, de ha falusi fonóba viszitek magatokkal kísérőnek, képes pankráció küzdelmet csinálni még a 80 éves nénikkel is. Olyat, hogy önuralom, vagy dühkezelés, ne várjatok tőle, mert nem képes rá.... Nem tehet róla. hormonális eredetű. Ne akard megszelídíteni, csak kerüld el.X0- hát, ő szegény... nos, neki csak 1 nemi kromoszómája van, és igazából olyan "semmilyenke". Ezek a kromoszóma rendellenességgel rendelkező személyek nemzőképtelenek, lévén vagy 1-gyel több, vagy 1-gyel kevesebb táncost engednek fel a táncparkettre.... Aztán ha nincs párba rendeződés, nincs tánc...Nos, eme tényeket fejtegettem, hogy egyszerű lenne a kétes nemi identitású sportolóknál egy egyszerű kromoszómavizsgálat (ami se nem új keletű, se nem ördögtől való), ha már az elsődleges nemi jellegről nem győződött meg senki hivatalos személy, (aki nevét adva hozzá kimondja, hogy kisfiú vagy kislány...) és a másodlagos nemi jelleg pont az ellenkező nemre utal... Mert igen, van, hogy egy extra kromoszóma becsúszik... csak ha a másik nemre vonatkozó jegyeket viszi magán, szerintem nem fair az adott nemben versenyeztetni. (ahogy a másikban sem, mert előfordulhat, hogy nőnek túl erős, pasinak meg túl gyenge). Szóval, mindenkinek az lenne a legkorrektebb, ha ezt tisztáznák, hogy XX, XY vagy XXY, és amennyiben a legutóbbi, úgy fontolóra vennék egy újabb kategória indítását. (ahogy a szépségversenyek esetében is az lenne a legkorrektebb, ha külön kategória lenne a plasztikázottaknak, átoperáltaknak, nagyiknak, duciknak- illetve lehet, hogy van, de akkor abban indulnának).Ilyen szépen fejtegettem eme témát egy olyan cikk alatt, aminek az volt a címe, hogy "Imane Halif azt nyilatkozta , hogy ő pont olyan, mint bármelyik nő- én le mertem írni, hogy sajna, nem, mert a másodlagos nemi jellegünk által nagyon nem hasonlít a testfelépítésünk, nos, erre jöttek a vérnők... Patológus, sportoló, stb (tehát, akitől az ember némi tudást, értelmet, és tanultsága lévén valami etikus kommunikációt várna), és voltam a kommentszekcióban mindenféle -bocs, szó szerint idézem- buta, primitív, dagadt, b@szatlan qrva, aki mit okoskodik, mikor igenis kislány, mert ő mondta, hogy az, és márpedig kromoszóma vizsgálat nem létezik, és különben is nyelt volna le az anyám. Az egyikük olyannyira megszállottam lett, hogy riadóztatta a harci vérnő csapatát, és rákattintva a profilomra, elkezdték szét trollkodni, röhögő fejeket rakni. Húúú, gyerekek... az szép...! Ilyen ribilliót rendeznek, holott tényleg csak egy vizsgálat kéne. És azt sem nekünk, a kommentszekcióban, hanem annak, akiről a cikk szól... hogy eloszlassa a kétségeket, vagy helyére kerüljenek a dolgok...De döbbenet, hogy magukat nőnek mondó valakik falkába verődve, hadsereget trombitálva a "maguk fajtájából" (direkt nem akarok véglényt írni rájuk, mert engem nőnek neveltek, nem holmi nemi identitászavaros utcagyereknek) ilyen szinten vetik le női mivoltukat, és tapossák el az "elfogadás" és a "szabad vélemény-nyilvánítás" jegyében a nőtársukat.. És ezt a minősíthetetlen viselkedést, a másik profiljában turkálást, az ott találtak felhasználását, pocskondiázását tartják ők "korrekt vitának". Hát, van baj a fejekben... nem is kevés...Szóval: tiltások,személyek törlése, csoportokból kilépések, hírportálok kikövetése, bejegyzések elrejtése...Maradtak a zsibvásár csoportok, kulturális oldalak, macskás oldalak, horgolós csoportok, meg max 2 marék ismerős...Teszek én rá, hogy kinek hány petefészke és/vagy heréje van... vagy ki képzeli transzgender ufónak magát... csak le ne tapossa a kukoricámat...!Aztán meg azt mondják, hogy antiszociális vagyok... de amíg "ilyenek" vannak kint a "külvilágban", egyre jobban érzem magam a saját kis zárt buborékomban, ami köré egyre magasabb falakat igyekszek építeni...

Természetesen egyik szemész orvosnak sem kell dühöngve összetépnie és a wc-n lehúznia az előző _engem vizsgát- kolléga diplomáját. Amit akkor, abban az időszakban bemért, kiadott szemüveget, az akkori állapotomnak és szükségemnek tökéletesen megfelelt. Az egy sajnálatos dolog, és érthetetlen, hogy az egyetemen tanult progresszív folyamatokra vonatkozó tananyag rész rám miért nem vonatkozik. Simán képes vagyok évek alatt "pólust váltani" dioptriát megtartva, illetve indokolatlanul keveset rontani évtizedek alatt. Vannak dolgok, amire egyszerűen nincs logikus magyarázat. De ennek tudatában valószínűleg a következő szemorvost lelkileg felkészítem, hogy akármit is állapít meg, az helytálló, de az előző 8 másik kollégáé is az volt, az adott szituban és évben. Ez van. Furcsa vagyok.És itt eszembe jut az a jelenet a Liza, a Rókatündér-ből, amikor a nyomozó egy rajzocskát adott át Lizának: "Cseresznyevirágzás ufóknak".

Új hobbit találtam magamnak. Na, ez közel sem olyan fennkölt, vagy magasztos, mint például a festés, de felettébb szórakoztató. Ez pedig a szemüveg készíttetés. Már gyerekkoromban is én voltam a szemorvosok réme. Azon túl, hogy 5 éves koromban 4.5 dioptriával kezdtem a pályafutásomat, már akkor is belevittem egy csavart a sztoriba, a dokik legnagyobb idegesítésére: az egyik szemem "pluszos" volt, míg a másik "mínuszos". Ezt a verziót vittem egészen 20 éves koromig, egyre csökkenő dioptriákkal, amíg el nem jutottam abba az állapotba, hogy jobb volt az élet szemüveg nélkül, mint vele.Aztán 25 éves koromra a számítógépes munka megtette kedvezőtlen hatását, és ismét visszakényszerültem a korábban elhagyott megszokáshoz, hogy el kellett menjek egy szemvizsgálatra. Ott az orvos közölte, hogy mindkét szemem "pluszos", minimális dioptriával (0,5-075 ha jól emlékszek). kiszaladt a számon a csodálkozás. Szinte lehülyézett, hogy olyat ne mondjak neki, hogy az én szemem valaha is kétféle volt... Oké, akkor hagyjuk...Ezt a verziót "feltornáztam" kb 1 dioptriáig az évek alatt...Majd 7 éve ismét szükségességét éreztem, hogy meglátogassak egy szemüvegkészítéssel egybekötött szemvizsgálatot. na, itt kezdtek a dolgok ismét cifra fordulatot venni.Vizsgálat alatt a doki bácsi közölte hüledezve, hogy az én koromhoz képest (38) ez csodálatos. 1.25 dioptria. igaz, távolba is és közelbe is kellene szemüveg, de olyan csekély az eltérés, hogy maradjunk annyiban, kiír valamit, aztán oldjam meg az életemet vele minden irányba. olvasni is, meg távolba bambulni is. Aztán ennyiben "meredtünk". (ez az a klasszik "szemü", amit néhányan ismertek akár régebbi fotókról, akár mert a fejemen felejtettem ajtónyitáskor.)Telt-múlt az idő... Azt vettem észre, hogy önkéntelenül elpakoltam az összes szöszöléssel és mötöléssel kapcsolatos hobbimat, mert "valami nem oké". Rájöttem, hogy megint ideje betámasztanom egy ókuláré bolt ajtaján...Nos, ez tegnap megtörtént.Az alábbi szitu zajlott le.Beállítottam (természetesen hívatlanul és időpont nélkül) egy Oxxxért üzletbe, ami kartávolságon belül volt nekem a Leheltől. A recis optikus kis hölgy kedvesen fogadott. Mondtam, hogy mi ügyben jöttem. Kérdezte, hogy itt van-e nálam a régi szemüveg. mondtam, hogy itt, de lényegében csak társutas a táska mélyén, mert távolba valahogy jól látok, a tűt meg nem látom befűzni, szóval: lényegében van, de minek?Elkérte, és gépre tette. Majd elkezdte vakarni a fejét. "Én ezt nem értem! ezt baromira nem értem! kérdem: mit?Mondja: ez egy 1.25-ös szemüveg, a bal sima, a jobb pedig 0.25 cilinderes. Mosolyogva mondtam, hogy nekem ez így kínai, különben is fizikaórán pont az optika résznél beteg voltam, és utána csak egy kettes dogára tudtam magam felszívni belőle, szóval passzolom a tudományos választ... de... legutóbb ez és ez történt, és ezt és ezt mondta a doki.... Erre mondta, hogy: igen, valószínűleg két szemcsi kell, egy a szöszöléshez és a mötöléshez, meg még egy a Laura-féle merengéshez...Vettem egy nagy levegőt, sóhajtottam. Elvégre odafele menet eszembe jutottak az előző doki intő szavai, és a cca 1 metró megálló alatt lélekben volt időm felkészíteni magamat, hogy ez most kétszer annyiba fáj ez a sztori, mint eredetileg elterveztem...Mondta, hogy a dokinéni épp pácienssel van, így fáradjak a kiállítási darabokhoz, és csemegézzek onnan magamnak, ő készségesen segít. Megnyugtattam, hogy célirányosan 1 típusú keret az, ami jól áll, tekintettel arra, hogy a fejem egyszerre hosszú is, meg széles is, mint egy búcsúban túlfújt lufi... Tehát a szögletes, "egéranyó" típusnál maradjunk. Továbbá tegyük még hozzá a képlethez a nikkel allergiámat, így a válogatható kiállítási darabok közül cca 1%-ra esik vissza az érdeklődési köröm. Találomra lekapott kettőt a jól leszűkített, behatárolt kívánságlistámból. oké, akkor ez lesz a távolba meredő, ez meg a gyöngyfűző szemcsi. Nem tudom, lehet más képes félórákat is próbálgatásokkal eltölteni, de úgy láttam, hogy nagyon nagy örömmel nyugtázta, hogy nálam ez a megadott instrukciók alapján kétszer 15 másodpercre redukálódott.Már nyílt is az ajtó, jött a dokinéni. Gyorsan vázolta neki a helyzetet, a doktornő sűrűn bólogatott.Beinvitált. Klasszik kisházikó nézés, jobb, bal... hátrébb gurult. megszólal: én ezt nem értem... baromira nem értem... Itt a régi szemüvege? Persze. majd mondtam, hogy csak társutas. odaadtam, bemérte. Majd ismételgette: én ezt nem értem. Ez mi a f.sz?! (na jó, szebben mondta, de a hangsúlyból ítélve nyugodtan lehetett volna ez is akár...) Mondom: mi mi? Majd megismételte a kint megállapított felfedezést. Hjaaaa.... mondok.... És elmeséltem neki is a 7 évvel ezelőtti sztorit. Vakarta a fejét... Jöttek a táblák. Először a jobb, aztán a bal szemmel, Szokásos lencse pakolgatás, korrekciós lencse odatételével, forgatásával. Persze, az állandó felállás maradt, hogy a jobb szememet kb 3szor annyi idő bekalibrálni, mint a balt... táblaolvasás... majd levette a vizsgáló kukkert a fejemről, és rám adta a régi szemüvegem, hogy olvassam azzal. Hát, azzal is elolvastam. Ekkor már az egyik kezét csípőre tette, a másikkal a fejét vakarta. Ezt nem értem... nagyon nem értem... (itt már kezdtem felettébb jól szórakozni a jeleneten). Leült az asztalához, nézegette a komputeres mérési eredményeket. Néha kiszaladt a száján: "ez mi a franc?" Kérdem: mi a gond? Mire ő: előzőleg távolba látó szemüveget kapott. Az teljesen jó, de akár el is hagyhatná. De ha megnyugtatja, hordja nyugodtan. Mondtam, hogy mivel kőbe vésték a jogsimba, így valószínűleg továbbra is marad akkor útitárs... Folytatta: de most ugyanolyan dioptriájú olvasó szemüveg kell, miközben a távolba meg egyáltalán nem szükséges. (na, itt már kezdtem röhögni magamban, eszembe jutván, hogy 20 éve is lehülyéztek a "pólusváltás" miatt, a "laposföld hívő" optikusok). Megkérdezte, hogy hány éves is vagyok? mondtam: 45 (na jó, itt egy picit csaltam, mert még pár hét kell a 45-höz, de bízok benne, hogy megélem). Cukorbetegség? -mondom: nincs. Magas vérnyomás? -az sem. És ekkor kiszaladt a(z ő) száján (is) a bóknak nem nevezhető bók: A maga korában ennek rosszabbnak kéne lennie! Hát, kösz. Ennek örülök. Igazán. de tényleg... Egyik kezével pofoz, a másikkal simogat. Iskolapéldája a nárcisztikus szeretetnek.... Ilyenkor mosolyogva tudnám megfojtani az illetőt... de csak mert.... hogy ő is érezze azt a "szeretetet", amit ad...Na, végül a távolba kukker kerete visszakerült a polcára, a közelbe kukkerre rendelés leadva. átvétel a szülinapom utáni napon, csak mert az én koromban.... csesszék meg... ez de csúnyán hangzik, akkor is, ha a mondat másik fele pozitív...Utóirat: nem tudom, a BTK-ban van-e bármi enyhítő körülmény, ha én egy szemorvost úgy tarkón csapok egy ilyen mondat után, hogy csak úgy csattan?!

Veszélyes nő vagy!😂😂

Vannak dolgok az életben, amiket el kell engedni. Ilyen a forró tepsi, az áram alatt lévő vezeték, és a sport karrier, ami egy bizonyos kor felett már extrémnek számít....Emlékszem, 2 éve valahogy visszakeveredtem a cselgáncs csapathoz, mit 20 évvel korábban magam mögött hagytam (szimpla hiszti miatt- de jogos volt). Gabi bátyánk aki immár a nyolcvanakárhanyadikat töltötte, befűzött, hogy egy cselgáncs bemutató erejéig menjek vissza. Pár edzés, bemutató... mi bajom lehet?Édes, drága Gabi bátyánk, aki minket még halálosan komolyan tanított, az idő múlásával már nem vette annyira szigorúan a dolgokat, mint a "m időnkben". Így az edzésen párba rendeződtem egy tőlem jóval nehezebb sráccal, aki majdnem utcai harc szintjén űzte a sportot. Bezzeg a mi időnkben...! ott még fontos volt az is, hogy nemcsak mi, de a másik se sérüljön le....Hát, lényeg a lényeg, Tamáska bevitt egy válldobást, majd le kellett volna szorítania. A tündérbogár eldobta magát, és teli s*ggel a mellkasomon landolt...éreztem, hogy furcsán veszem a levegőt utána, de még végigcsináltam az edést. Este valahogy jól esett elöl-hátul a vizes borogatás, Ketodex, meg minden, de nehezen fordultam az ágyban, felülni is 10 percig tartott, folytak a könnyeim, meg ásítani sem tudtam.Másnap elmentem még a szokásos lábnapra az edzőterembe, de valahogy xar volt minden. Kivettem pár nap szabit, majd végül (természetesen 3 nap múlva) felkerestem a háziorvost, mondván tuti valamelyik bordám kiugrott a helyéről....Kérdi a doki: nem lehet-e, hogy eltört? nem kell röntgen? rávágtam: nem! Adjon valami cuccot a 2. háti csigolyám mellé! fél óra múlva megyek a csontkovácshoz! különben is: szombaton cselgáncs bemutató! addig össze kell rakni engem!-Maga hülye!- szaladt ki a doki száján.-Nem a diagnózisért jöttem! na, lője be a koktélt, és haladjunk!A doki engedelmeskedett. Még biztos ami zicher, bevettem mellé az általa kiírt izomlazítót, még egy ketodex-et, és betámasztottam a csontkovácshoz vigyorogva. Rám nézett: -Te mi a szart szedtél be???? mire én: amit a doki belőtt, meg amit otthon találtam! (közben elmeséltem a balesetet). Megszólalt: Nincs eltörve semmid? - Nincs! vágtam rá. -Nem kéne egy röntgen? -Nem! szombaton bemutató, na, lökd helyre a 2-es háti csigolyát, amíg hat a "cucc", aztán haladjunk. Mire a csontkovács: Te tiszta hülye vagy!-Nem a diagnózisért jöttem! de ezt már a doki is megállapította!Tetőtől talpig végigropogtatott. Még szerencse, hogy előtte elmentem pisilni... Majd közöltem a szeánsz végén, hogy a 2-es hátim még mindig nincs a helyén. - de hát roppant!- mondta. De akkor sincs még tökéletesen a helyén! nekitámaszkodtatott a masszpadnak, jobb kézzel megfogta a jobb vállamat, bal kézzel betámasztott a két lapockám közé, majd megrántott. Akkorát reccsent, hogy ihaj. Én meg ordítottam, mint a fába szorult féreg. Majd könnyes szemmel: na, most van a helyén...!Eljött a szombat. Mondtam az edző bá'-nak, hogy kíméletesen.... természetesen elfelejtette fél óra múlva.... Aztán mikor a helyi kábeltévé 2 kamerával vett, és Reni a földhöz vágott és leszorított, az öreg elordította magát: Na, emeld át, lyányom! Visszasziszegtem: hogy mi a kurva életet???? "Emeld át...! hangzott a parancs. Sikerült fotón elkapni a képet az átemelés közben... hát, nem volt őszinte a mosolyom...Alig vártam, hogy meghajoljunk, és letakarodjunk a színpadról. Még vagy fél percig alig kaptam levegőt, de ezt már se a közönség, se a kamerák nem látták...A baleset után már 1.5 hónappal tudtam ásítani is. Mondjuk, volt egy jól begyakorolt módszerem, hogy a térdembe kapaszkodva keltem fel a tatamiről.... Közben röhögtem, hogy pörgök, mint a chemotox-os légy. Mivel végig röhögtem a folyamatot (a könnyeim befele folytak), így szerencsére a vendégek is azt hitték, hogy ez a show része, és velem nevettek...3 hónap után már tüsszenteni is tudtam.Következő nyáron a fittnes edzőnk szabin volt, aztán felpattanhattam olyan gépekre is, amin korábban nem fordultam meg. így mikor az egyik gépnek nyomtam a mellkasomat (az előírásoknak megfelelően), akkor éreztem, hogy valami nyom.... megtapogattam, és a 3-as bordámon egy érdekes bütyköt tapintottam ki.... mire megszólaltam: baaaaammmmeeeeeeeg! ez mégis el volt törve...! És szarul is forrt össze....!Azt hiszem, a cselgáncsot mint sportot el kell engedjem. Valahogy könnyebben török, mint 2 évtizede... Főleg, ha valaki a közel 90-100 kilójával rám esik....Az első és egyetlen (és valószínűleg utolsó) cselgáncs érmem- mondhatni- sokba fájt nekem. Szó szerint...

Van pár versenyző a vendégkörből :) Bár mivel külön csapatokban indul mindenki (jelenleg), és a rajtokat csúsztatva indítják, lényegében nem találkozunk egymással. Tudjuk, hogy "ott van a másik", meg lélekben drukkolunk is egymásnak. De tényleg érdekes lenne egy logo-s induló. Reklám lenne az oldalnak is :) Már, ha akad olyan, akinek nem kell vele otthon elszámolnia :D

Elképzeltem a Beszámolós csapat logóját. Ha összeálltok, megyek szurkolni. ;-)

😂😂😂 Engem a tavalyi Budapest maratonon erősített meg még jobban, "húúú bazd meg" mennyi élhetetlen ember van. Írd és mond Egy bója felborult és az út közepére sodródott. Mindenki kerülgette, átugrotta, körbetáncolta, de felvenni és félrerakni nem volt ideje mert a 3456. hely helyett csak 3600.-ként fog befutni. Mikor megálltam és visszavittem néztek rám, mint Mózesre a Vörös-tengernél. Jövő UB-ra Beszámolós csapat???

Tanulságos történet.

Ezért van az, hogy sokan csak baráti társasággal hajlandóak ilyen típusú eseményeken részt venni. Mert ott ezt nem csinálhatod meg, hiszen vagy örökre kiírod magad az adott baráti társaságból, vagy életed végéig cikizni fognak...

Van az a "fajta", aki nevelhetetlen. Minden egyes részletre nem tértem ki a sztoriban, de hidd el, több esetben rájuk szóltunk. És nem érdekelte őket. Pl mikor nem szálltak ki az autóból bemutatkozni a csapattársaknak. Ott álltunk még vagy 20 percet a kocsi mellett, és akkor sem szálltak ki, csak nyafogtak, hogy akkor most "ki kicsoda?" ...Ők ilyenek. És pont... És csak messzire el kell kerülni őket, mert csontig lerágják az ember húsát- ha hagyja. És tovaröppennek a következő gazdatestre...

Egèsz jó kis parazita lesz a kiscsajból ha talál megfelelő "gazdatestet".Viszont nem èrtem mièrt nem lett elmagyarázva mi ès az mièrt gáz a viselkedèsükben? Ezt pl. itt nem olvassák, szerintem nem fogják fel mi rosszat is csináltak. Nevelni kène őket.

Az események végkifejlete..."benyeltük" ezt a helyzetet, elvégre sok lehetőségünk nem volt. A csapatkapitányunk pont olyan "fafej" ,mint én, (valószínűleg ezért is vagyunk mi az igazi csonthéjas kemény mag :) ) Vállalta a futása mellett a sofőrszolgálatot, illetve a déli szakaszon mi is "forgóban". De hát mindig lehet fokozni az eseményeket... A csapatban Budapestnél a kapitányon kívül 2 főt kellett még összeszednünk. Egy viszonylag fiatal (30-as) pár... Úgy kb az 5. mondat körül derült ki számomra, hogy valami nagyon nem stimmel náluk a „toronyban”.... Az a kisebbik baj, hogy az egymás közti kommunikációjuk kb a "nagymama-két hónapos unoka" gügyögését mutatta oda-vissza, affektáló nyávogással tyüntyüm-püntyüm nyálazással... Oké. ha nekik ez felel meg... A kapitánynak még el kellett ugrania, mert anyukája hívta, hogy ott áll a ysk-ben, és mégsem tudja a műanyag kerti asztalt és a két széket ráapplikálni a banyatankra, és haza kellene vinni.. Csapatkapitány nagy duzzogva el…. x idő múlva hívott, hogy 10-15 perc múlva visszaér, és indulhatunk. Kb 10 perc múlva a velünk utazó párból a srác megkérdezte: Feri mikorra ér vissza? „mert van egy nagyon jó kisbolt itt a környéken, meg akarom mutatni Biának”. Mondom: Miután elfoglaltuk a szállást, még nekünk is ki kell menni a boltba, tehát felesleges utaztatni innen bármit is... Mire megszólalt a srác: De itt akciós termékek vannak! közeli lejáratú tejfölök, meg ilyenek! (a sztorihoz hozzátartozik, hogy a csaj úgy indult neki az útnak, hogy nem biztos mégsem, hogy fut-e, elvégre kedd óta megy a hasa). Na, itt kiesett a rágó a számból, és minden finomságot mellőzve a srácnak szegeztem a kérdést: -"Csak nem gondolod, hogy bevásárolsz lejárt tejfölből, azt itt utaztatjuk, rohasztjuk órákon át a csomagtartóban, mikor csóri csaj már így is huzatosra fosta magát?!" Tejföl projekt így le lett fújva... Egyébként is Feri 2 percen belül megérkezett.Lefele úton nyünyőkéztek ott egymásnak. Ezt ellensúlyozandóan (direkt) mikor a gps megkavarodott, és már pattanásig feszült a sofőr férfias férfi és én köztem a vita, hogy akkor merre tovább, egy "kussoljál már, mert megpapucsozlak!" mondattal zártam le a vitát. Ilyenkor hátul megfagyott a levegő, viszont a csapatkapitány (szintén hátul) felettébb élvezte a műsort, hogy végre emberi hangokat is hall... :DLeértünk Lellére fél 5-re, a turbékoló galambokat letettük a saját szállásuknál, mi meg mentünk a miénkre.... Mivel a staféta chip-et még át kellett vegyük Füreden este 8-ig, de még útba kellett ejtsünk valami boltot is, de a rajt éjfélkor- így úgy döntöttünk, hogy futó cuccba vágjuk magunkat, irány a legközelebbi "lidli", és go! Füred. Rácsörögtünk a galambokra, hogy kapják magukat a futó "harci díszbe", mert ez és ez a nagy hadi terv. A kiscsaj a nyávogó hangján: de akkooor futóruháááában menjek a lidlibeeeee?" nem, B+, azért tegyél fel egy laza sminket... Pislogtam össze a fiúkkal.... Mert? Ez nagyon vidék. Itt mindenki macinaciban és kinyúlt pólóban megy közeli szavis termékekért... Az tuti, hogy Füredről már nem jövünk vissza ruhát váltani.... Na, lezajlott a shopping, irány Füred, chip is megvan... van 4 óránk. Hát, akkor keressünk egy kajáldát... Ott is előadta magát a galambpár, tyütyügések, nyünnyögések, 1 tányérból gyros-ozás, mert hát ez drágább, mint a közeli szavis termékek... oké... Eddig nem is szóltunk semmit. (egyébként nem volt drágább, mint Budapesten, bármely beülős étkezdében) Még voltak itt is jelenetek, De nem részletezem. Kb hasonló jellegűek, mint az eddig ismertetettek. Végül Feri fizetett, és majd szétdobjuk fogyasztás szerint…Visszamentünk a rajthoz. Hideg volt, fújt a szél. Ahogy gyülekezett a csapat, a turbékolók nem voltak hajlandóak kiszállni az autóból annyira sem, hogy üdvözöljék a futótársakat (nem utolsó sorban hasznos lett volna azért is, hogy legalább megnézzék arcról, hogy ki a váltótárs) A rajtfotóhoz sem voltak hajlandóak kiszállni az autóból. Tehát a nyitó képen nincsenek rajta, És az első futót is nélkülük indítottuk. -Hát itt már emelgettem a szemöldökömet, mert rajtuk kívül mindannyian odaálltunk vacogva, én is lehúztam a kabátkámon annyi időre a cippzárt, hogy látszódjon a rajtszám- mert hát egy csapat vagyunk, vagy mi?Szóval, tettek egy kitérőt (akár a szállásukon is maradhattak volna),és visszavittük őket. A csaj hazafele már pedzegette, hogy nem biztos, hogy futni fog, mert hát ugye a hasmenés.. Mondom: 4 levél lopedium van az elsősegélydobozokban... mondta, hogy neki is van gyógyszere, de hát...Reggel ébredés után első dolgom az volt, hogy a táblázatot összevetettem az applikáció szerinti valós helyzettel, és döbbenten tapasztaltam, hogy mintegy 1.5 órás többletidő halmozódott fel. Tehát az én 16.35-ös becsült indulásom helyett 14.58... Az sok. sőt, rengeteg. Hívtam is Ferit, hogy én ezt látom. (mivel vezetett, nem biztos, hogy ráér az applikációban nézelődni). Elkértem a kiscsaj és a srác számát, valamint megkerestem őket a messenger csoportban, és írtam nekik, hogy úgy néz ki, hamarabb kell felálljunk a váltópontjainkra… Na, itt a csaj már írta, hogy ő nem fog futni, mert megy a hasa (érdekes, tegnap a csapatkapitány elhozta Gödöllőtől Pestig, Pesttől mi Lelléig, és egyszer sem szólt, hogy keressünk valahol mellékhelyiséget. Tehát mintegy 3.5 órás utat végig ült teljes nyugalommal). Majd a pasija lefutja. Visszaírtam, hogy szóljon a csapatkapitánynak, mert a módosítások nem az én kompetenciám. Majd utána nemsokkal írta, hogy ha végzett a pasija a futással Balatonfűzfőn, vigyük már vissza Lellére. Visszaírtam, hogy kizárt dolog, mert Lelle sacc/kb 70 km visszafele onnan, de itt már mindkét kocsinak Csopak- majd Füred fele kell irányba állnia, mert úgy szedjük fel/tesszük le az embereket. De egyébként minek kell, hogy Lellére menjen, mikor a cél Füreden van, onnan meg úgyis jövünk haza? –Hát, mert nagyon megy a hasam, és szeretném, ha itt lenne mellettem!” –Úúúú, B+, kiscsillag…! Tartani kell a sloziajtót, vagy mi van?! Fene a szokásotokat, de én valahogy szeretek egyedül fosni, különösképpen, mert úgy visszhangzik a wc kagyló, mint az Esti mese főcímdalában a fagott-szóló… Nekem valahogy jobb egyedül ez a mutatvány……Ezek után a csapatkapitányt nyaggatta, hogy akkor az ó távját lefutja Andris, Andrisét meg vigye el valaki, és akkor vonattal, székesfehérvári átszállással vissza tud menni hozza (gondolom, popsit törölgetni). Ekkor hívott Feri, és mesélte ezeket, és kérdezett, hogy mi legyen?...…-Nézd. kezdjük ott, hogy fillérb.szóskodtak a lejárt szavis tejföllel. Az étteremben, hogy ketten ettek egy gyrost és ittak egy limonádét, de fikázták a kaját, végül mindent megzabáltak, még az én tányéromról is a dekoráció petrezselymet meg répát… De a vonat átszállással nem drága, ha a kiscsaj fosásáról van szó. Meg az egész csapat ugráljon, szervezze át magát, vigye őket értelmetlenül ellenkező irányba, meg ugráljon egy olyan dologért, ami totál felesleges. Mert nem a magzatvíz folyik, hanem szimpla fos… Tudod mit, Ferikém? Maradjanak a s.ggükön Lellén, elvisszük mindkét távot! Mekkorákról van szó?... Mondta Feri: két db 5.5 km. -Oké. Mennyi időtöbbletünk van? –még mindig bő félórányi. –Oké- mondtam. Mivel nem ég a körmünkre, egy gyors sétával bevállalom Andris távját, mert az viszonylag messze van az én két sajátomtól. van időm pihenni is, átérni is. És valamennyit le is tudok így faragni a felhalmozott többletből. És így is lőn. Biáét elvitte valaki más, én Andrisét. Még a pontnál váltáskor Feri odaszólt: „Chill van!” –oké-válaszoltam- majd sétálok, ugrálok, táncolok, bukfencezek, mikor mihez van kedvem- mondtam vigyorogva. Csak egy 10 percet tudtam a többletből lefaragni, de felettébb szórakoztató 5.5 km-t tudtam magaménak.Aztán az utolsó befutóval pár métert együtt futott a csapat (már aki futott), átvettük az érmeket, a csapatkapitány mindannyiunk nyakába akasztotta, célfotók, vigyorgások, „jövőre veletek ugyanitt” búcsúzások, és irány vissza a szállásra….…A kis galambpár ugyan a messenger csoportban végig követte az eseményeket, de nem szóltak hozzánk.---Másnap szépen összekészülődtünk. Megkentem pár szendvicset az útra, becsomagoltam a cuccaimat, bepakoltam a kocsiba, és még egy utolsó kávéval kiültem a teraszra. A fiúk is pakolásztak. Egyszer csak csippan a telefonom. Két sor üzenet, megnyitnom sem kellett, hogy lássam a tartalmát és a feladóját. Hát a fosi kiscsaj írta: „Szia! Mi már itt állunk a szállás előtt. Mikor jöttök felénk?”Mondtam Ferinek. Ijedten rám nézett. Mondtam: Nem nyitom meg az üzenetet, hogy ne lássa, hogy olvastam. Egészen Pestig.Ebben a pillanatban írt Ferinek is: Akkor most hazavisztek? vagy mi legyen?Mivel Feri tapasztalta a totálisan passzív hozzáállasomat, így belőle is kiszakadt az elmúlt 24 óra keserűsége Andrissal és Biával kapcsolatban: „hogy a büdös qrva életbe! még annyit se mondtak, hogy köszönjük, hogy átvállaltátok! hogy annyit se mondtak, mikor beértünk, hogy „gratulálok!” mikor minden egyes bejegyzést meg olvastak a csoportban!”Mondtam Ferinek: Nézd. Az együgyűség álcája mögött két vérbeli parazita rejlik. Akik másokat kihasználnak, mindeközben nagyívben tesznek rá, hogy a többiek hogy vannak, vagy egyáltalán… 24 óra leforgása alatt sem egy üzenetet, sem egy telefonhívást nem ejtettek meg, most is csak messengeren „rendelnek taxit” személyünkben. Én, mint a fuvar autó tulajdonosa, azt mondom, hogy hagyjuk itt őket a g.cibe. Ha megunják a napon ácsorgást, irányba veszik a vasútállomást. Arra sem méltóak, hogy leköpjük őket!Majd üzeneteket nem megnyitva, azokra nem reagálva kényelmesen bepakoltunk a kocsiba, leadtuk a kulcsot a házinéninek, és kövér gázzal irányba vettük Budapestet… Hát, ez történt Lellén 😊Update: Tegnap reggel ráírt Andriska a csapatkapitányunkra, hogy „jaj, észrevettük, hogy elindultatok valószínűleg, de hazajöttünk vonattal. Az érmet azért megkaphatjuk?”… Eszem-f@szom megáll! Ez már a pofátlanság netovábbja! Írtam Ferinek: „Nézd. Tudok az érmeiknek egy jó helyet! Ha anyád ysk-ben vásárolt műanyag asztala mégis billegne… úgy csúsztasd be alá a két érmet alátétnek! Hidd el, az asztal jobban megérdemli!” Feri válasza: „nagy röhögőjelek”.Majd megszületett az UB_2025 nevű messenger csoport, immáron 2 fővel kevesebben….

Ilko, ezt én így nem tudtam volna a megfogalmazni..Ma két véglet mentén okoskodhatunk:az én, vagy mi...Mennyivel könnyebb volt amikor a születés lényegében meghatározta a helyünk is a világban. Ma bármi lehetsz, semmi más nem kell hozzá csupán akarat. Mondják a megmondók... Ennek eredménye, hogy sokan, a többség nem találja meg a helyét (amit magának elképzelt), sodródik vagy harcol,ki-ki képessége szerint. A keserűség meg gyűlik, s jönnek az örömtelen hétvégék :(

Ezek szerint félreérthető voltam!:)

A hozzászólásom arról próbált szólni a példán keresztül, hogy az ember, mint olyan nem tudott volna elérni erre a fejlettségi szintre, ahol most vagyunk (sőt, kb semmilyen szintre), ha mindenki egyedül akart volna boldogulni. Nem tudok olyan társadalomról, ami működőképes úgy, hogy mindenki egyedül él. Már csak azért sem, mert akkor nagyjából egy generáció múlva kihalnánk.

Sokszor nekem is elegem van úgy összességében a társas kapcsolatokból, de ez amolyan "szükséges" rossz:)

Kedves Ilko!Ami az egyiptomiakat illeti, szerintem az eltelt pár ezer év és a viszonylag kevés információ az, ami széppé teszi azt a korszakot, akár összefogás terén. Aztán mégis eltűnt a korszak, a néppel együtt... Ahogy sok más ókori kultúra is. Én is átéltem pár árvizet, és mivel olyan településen lakom, ami egyébként fekvésénél fogva érintett, tapasztaltam az itteni "összefogást". A falu fele a kocsmában okoskodik, a másik fele megszakad a zsákok alatt. Van, amikor pont a falu elöljárója a kerékkötő, és akadályozza a munkákat, vagy épp veszélyezteti a lakosok testi épségét pusztán személyes dühtől vezérelve. Aztán vagy megússzuk az egészet, vagy nem. Volt, amikor "vagy nem".Persze, az emberek x idő múlva ezeket elfelejtik. Szeretnek csak a szépre emlékezni. Sajnos, én nem. Baromi rossz tulajdonságom, hogy ha valaki pl magas lóról akar kioktatni a "becsületről", képes vagyok a fejére olvasni a viselt dolgait 30 évre visszamenőleg, hogy hogy kapaszkodott fel a mostani pozíciójába csalóként, tolvajként. Persze, mondhatják azt, hogy miért nem bocsátok meg x-nek vagy y-nak. Szerintem ez egy egészséges önvédelem, hogy igyekszek távol tartani magam az olyanoktól, akikkel már egyszer megjártam, vagy az olyan szituációktól, ahol egyértelműen én húztam a rövidebbet, önhibámon kívül.

Hm, érdekes véletlen egybeesés, hogy öcsém kisfiával (nekünk kellett vigyázni rá) épp tegnap néztünk egy részt a "volt egyszer az ember" sorozatból. És pont Egyiptomról volt szó, ahol eleinte mindent elöntött a víz, mert az emberek egyénenként próbáltak védekezni, és ugye az teljesen hasztalan volt. Ám amikor valaki kitalálta, hogy közösen kell csatornákat építeni (amire egy ember nem képes), akkor a folyó "megszelídült", mert sikerült elvezetni a felesleges vizet.

Értem, hogy néha idegesítő csapatban dolgozni, de azt gondolom, hogy alapvetően szükséges bizonyos mértékig. Még akkor is, ha én is tudok példákat olyanra, amiről írtál, és alapvetően pozitív, hogy ezt kiírtad magadból.

Épp olvasok egy könyvet (kisebb-nagyobb megszakításokkal), aminek a lényege az, hogy tulajdonképpen akkor öregszik meg a lélek, amikor elveszíti a rugalmasságát, alkalmazkodóképességét. Ezt speciell a covid járványon mutatja be szemléletesen, hogy mennyire sokkot kapott a világ, hogy egy új helyzethez kell alkalmazkodni. Szeretem az ilyen pszichológiai témájú könyveket, mert mindig elgondolkoztatnak...Mindig hangoztattam, amikor szóba került, hogy miért ez a munkám, miért nem keresek valami "civil" állást, hogy én egyszerűen nem vagyok csapatjátékos. És ez nem feltétlen az én hibám, hanem egyszerűen nem tartom fair-nek, hogy "egy mindenkiért" a többi meg úszkál a maga nyálán, és magasról tesz arra, hogy az egyik megszakad, míg mindenki más a primadonnát játssza. (utána meg a sértődöttet, ha mégse lesz jó az eredmény).Itt van ez a qrva verseny a hétvégén.... Tavaly- kezdőként- megcsináltuk. Minden baki ellenére. Kezdők voltunk és tapasztalatlanok, ehhez képest frappánsan megoldottunk mindent.Idén már okulva a tavalyi esetekből, a "kemény mag" úgy döntött, hogy nekifutunk még egyszer. Az "első bálozóknak" szájba rágtuk már hónapokkal hamarabb, hogy mit hogyan.... Kísérőautók, sofőrök, táblázatok, hogy ki mekkora szakaszt hol fut, stb. Erre 72 órával (!!!) a verseny előtt kiderül, hogy van 3 kocsi, sofőr nélkül. De persze valaki vigye őket innen oda, onnan ide... Lehetetlen ennyi idő alatt keresni valakit, még úgy is, hogy nem ingyen... A csapatkapitány cca 12 óra vezetés után fogja lefutni a maga távját. És az a gáz, hogy ez rajtam kívül senkit nem zavar. Van 8 ember, akinek ez természetes, sőt, riheg-röhög, hogy 3 autót is visz.... Van 8 ember, akinek az elmúlt 5 hónap alatt nem sikerült találni testvért/barátot/aput-anyut/bér sofőrt, aki beugrana. Mondjuk, keresni kellett volna. De ez így beközölve jó az utolsó héten, főleg úgy, hogy egymás közt sem nagyon oldották meg a váltást esetleg a volán mögött... Majd a csapatkapitány megoldja... Jah... Hát, nem először találkozok ezzel a mentalitással. Mondjuk inkább úgy, hogy mindig, ha valamit csapatban kell megoldani. Aztán meg csodálkoznak, hogy az emberi lélek elveszti a rugalmasságát, vagy a mostani divatos kifejezéssel jön a "burning out". És még van pofájuk megjegyezni: "De hát te nem ilyen voltál! Hova lett a lelkesedésed? Miért nem tudsz együttműködni másokkal?"Még érezzem magam hibásnak is... Hogy rajtam múlott minden....Hát, a lóf@szt!Kötve hiszem, hogy még egyszer elindulunk a versenyen. Nem vagyok rugalmatlan. Csak lehetetlen ezt a lécet megugrani mások helyett, ilyen későn. A döbbenet van rajtam, hogy ennyi időn át lesz.rták, kussoltak róla. És hogy ennyire nincs bennük empátia, hogy ők jó heccnek tartják, hogy 1 megszakad és idegbeteg, mert plusz 1 (nem kis) feladat is a nyakába szakadt. Úgy vágok bele a hétvégébe, hogy 0 a lelkesedésem. Hát, így veszíti el az ember a lelkesedését valami iránt....Tényleg jobb egyedül, mint csapatban. Mert ha valami nem sikerül, akkor max felköpök és aláállok. De rohadt fárasztó úgy húzni az igát, hogy a saját csapatodból valaki mindig kigáncsol, és abból kell felállni újra és újra, miközben amit teszel, azt érte is teszed... Egy idő után tényleg kiég az ember.Nem, nem vagyok csapatjátékos. Mert már a "B" oldal forog, és senki világát nem akarom megváltani, senki talpából nem akarom kihúzni a tüskét azért, hogy az enyémbe belenyomjam. Van két kicsi kezem, kezenként 1-1 középső ujjal...Ez volt az utolsó. Nem vagyok lelkes. És ezen az áron csapatjátékos sem. Így semmi örömem nincs ebben a rohadt hétvégében. Se nekem, sem a csapatkapitányunknak, mert minket b@sz szét az ideg... De legalább 11 ember jót szórakozik....

https:/music.youtube.com/watch?v=U4AdENGZCu4&si=Jt2nsQrDFvpV7XCQ

Imádom ezt a storyt:) Ahogy az összes Liza storyt:):-D😘