ÚRIEMBER vagy SEM? :) hozzászólásai

A dolgok kendőzetlen nevén nevezése gyakran nem lehetséges, vagy csak úgy, ha durvák és tiszteletlenek vagyunk. Vagy finomkodók. Vagy gyerekesek. Vagy tudományoskodók, irodalmiskodók stb. Ahogy az alábbi, egy régebbi fórumban idézett cikkben is olvasható
https:/www.nyest.hu/hirek/hogy-hivod-a-hogyhijjakod-nemi-szervek-es-tabuk
https:/www.beszamolok.com/lap/csoport_uzenofal/index.php?oldal=4&csid=1000678&bs=1

A szoláltatók úrinők, úrilányok? A szó eredeti értelmében biztosan nem. A szolgáltató kifejezéssel nevén nevezzük a dolgot? Nem mert ezzel elrejtjük őket az ezerféle más szolgáltatást végző szolgáltató közé. Nem tudjuk nevén nevezni a dolgokat. Persze, ha legdurvább szavakat használnánk, azzal is félrecsúszna a dolog. És nem csak azért mert bántó volna, hanem egyszerűen - sok szempontból - nem stimmelne. A lányok... Ez sem jó szó. Biztos, hogy nem mind lányok, bőven lehetnek itt asszonyok is... Tehát: ŐK nagyon sokféle szempontból érdemelnek tiszteletet. Mint emberek, mint komoly teljesítményt nyújtók, a mi örömünkért erőfeszítést tevők, mint korrekt üzletfelek, mint szépségek, mint nők, mint számos különböző jó tulajdonság hordozói stb. Mindezekért a megnevezésekben sincs helye durvulásnak. Ezzel viszont csorbát szenved a dolgok néven nevezése.

Erre csak annyit: ami "kényszer",legyen az ebben az esetben akár mély torok (bár a lány önmagát kényszeríti rá),már rég nem az Úriember-Úrilány kategóriába tartozik ! Ne legyünk már álszentek........... Bizonyos határon túl nem az. Hányszor hallani közismert rossz fiúkról, bűnözőkről a megfogalmazást: "az úriember pofán vágta ,kiverte a fogát,stb.!!!!! Lóf@sz és esti fény,nevezzük nevén a "gyereket" ! Annyira szánalmas ez az általános "jó pofizás"..........

Talán nem jellemző, de nem is kizárt.
Partner függő. Az öklendezéssel együtt is lehet a tűrő képesség határán belül maradni, de még fokozottabban kell figyelni a másikra.

Úriember úgy viselkedik, hogy a partnere úrinőnek érezhesse magát.

vajon ezt öklendezős kényszerfrancia igénybevételekor meg lehet-e valósítani?

Utolsó sorod mindent "megmagyaráz"..............

Kedves Caulfield! Ha ez a párbeszéd a mai magyar nyilvánosság szabályai szerint működne, azt hiszem, már kezdhetném is bizonygatni, hogy nem vagyok nőverő. :)))

Az "úriember" szót én nem használtam a hozzászólásomban, mivel úgy gondoltam, hogy - legalábbis a dialógus fő áramában - túl vagyunk ezen, és valami sokkal általánosabb morális alaphoz jutottunk. Ami pedig az ellentmondást illeti, az szerintem túlmutat a szolgáltatás és igénybevétele aktuális társadalmi megítélésének kérdésén. Mert igen, a közvélemény mindig álszent, reflektálatlan és következetlen; de ezt a tevékenységet nem csak a jelenlegi felszínes közvélemény tekinti problematikusnak, hanem az emberiség történetében nagyjából mindig problematikus volt. Ráadásul nagyon sokan racionálisan végiggondolva, különféle ideológiai kiindulópontokból levezetve, elvi alapon tagadják, hogy morálisan hibátlan volna.

Mi nyilván nem ítélgetjük egymást. Miért is tennénk? Mindnyájan ugyanazt tesszük, és nyilván mindenkinek megvan a maga háttértörténete. A lányok sem ítélnek meg minket, legalábbis itt biztosan nem, hiszen nem rontják az üzletet, és nekik is mind megvan a maguk története. Nem akarok én sem senkit bántani. Az állításom csak annyi, hogy van morális feszültség a dologban, amivel mindenki megküzd valahogy, hogy a pozitív énképét megőrizhesse. Van aki próbál nem belegondolni, Te - ha jól értem - a társadalmi megítélést tagadod, mint akár csak részlegesen is érvényes viszonyítási pontot, én meg - úgy tűnik - azzal csökkentem a feszültséget, hogy ezen filózok - ha ennyire foglalkoztat, akkor biztos rendes ember vagyok a mélyen. :D

Amiért az előző hozzászólásomat igazából beírtam, az tényleg annak az ironikus, de ugyanakkor nagyon is lelkesítő volta, hogy még itt is a szeretetparancs érvényesülésére lehet bukkanni, természetesen az adott tevékenységrendszer keretei között. :)

Persze talán szerencsésebbek, akik nem gondolják túl a dolgokat. :) Ők viszont talán nem is írnak ide semmit. :P

Ismét telitalálat.................!

Éss itt a pont :D

A lányok részéről megfogalmazott vágy, kérés, hogy a vendég legyen "úriember", - gondolom én - egyszerűen fogalmazva azt jelenti, hogy bánj velük emberként, nőként és ne szexuális használati tárgyként. Még akkor is, ha lényegében erről szól a történet. Nyilván van közöttünk néhány vaddisznó, de ez szerencsére nem általános. Azért járunk hozzájuk, hogy kedvünk szerint kielégüljünk. Ezt viszont a kölcsönös tisztelet megadása mellett is elérhetjük. Hogy a gondokat elkerülhessük, a randi elején minden esetben , abban a bizonyos egymásra hangolódási 10 percben, beszéljük át akár részletekbe menően is, hogy mit és hogyan szeretnénk! Ha így járunk el - az én tapasztalatom alapján bizton mondhatom -, hogy felszabadult és nagyon kellemes együttlétben lesz részünk. És a lányban is egy jó érzés fog kialakulni, hiszen pontosan azt és úgy adta, amit mi kértünk, igényeltünk. Egy ilyen randi után nagyon-nagyon jó érzésekkel telve távozhatunk.

Kedves LuciusA! Érdekes gondolatmenet. Úgy látszik mindig újra és újra visszatér ez a valós vagy vélt ellentmondás, ami ennek a szolgáltatásnak az igénybevétele és az úriemberség fogalma közt húzódni látszik. Én egyszer már korábban is leírtam, hogy szerintem a két dolog nem zárja ki egymást, persze tudjuk, meglehetősen relatív, hogy ki mit ért úriemberen. Én most is csak azt tudom mondani, hogy elsősorban nem a társadalom megítéléséből kellene kiindulnunk. Meglehetősen álszent dolognak tartom, hogy a lányokhoz járást mindenki milyen mélységesen elítéli, az meg még manapság is sokfelé természetes (vagy legalábbis szemet huny felette a társadalom), hogy a férj veri a feleségét és / vagy a gyerekeit. Ha feltenném a kérdést, hogy ki a nagyobb "úriember", aki lányokhoz jár, vagy aki veri otthon az asszonyt, szerintem egyértelmű lenne a válasz.

Engem se ?

Bizonyos szempontból nagyon mókásnak találom, hogy ez az oldal a megbízhatóság és tisztesség fogalmai körül határozza meg a szellemiségét, ez a fórum pedig - szerintem - gyakorlatilag oda jutott, hogy a szolgáltató és vendég között alapvetően a felebaráti szeretet elvei mentén kell megvalósulnia az egész tranzakciónak. Persze teljesen jól van ez így, mindezzel én is egyetértek. Csak azért találom viccesnek mivel mégiscsak olyan szolgáltatásról van szó, amelynek a nyújtását és igénybevételét a különböző történelmi korok és földrajzi régiók társadalmai többségében nem találták morálisan hibátlannak, és bizony így van ez itt és most is. :D

Számomra egy kicsit hasonló a helyzet az alábbi idézetben olvashatóhoz: morálisan nem problémamentes tevékenységen belül felebaráti morál. (A szövegkörnyezet az I. világháborúról szól.)

>>... Felebaráti szempontokat sohasem vett tekintetbe, pedig a csapatok hallgatólagos megegyezése alapján ezek kormányozták az egész lövészárok-hadviselést; őrmesterem a kezdet kezdetén felvilágosított erről. Azt ajánlottam, hogy "pörköljünk oda" egy kis gránáttal az egyik német őrhelyre, ahol fejeket látunk mozogni. "Megtehessük, ha parancsolja, uram - mondta az őrmester, megvakarva a feje búbját -, de ha eccer mi elkezgyük, visszadurrogatnak ám azok is."

(kipihentem magam, ma talán nem hurrogok le mindenkit a p*csába, ha valakit érdekel ;) )

Majd metalt rakok be szivike xD

Azért én vàrom a kiràlyfit :D :D

Nem vitatom ,a tény az tény, de feltetted a kérdést magadban valaha,miért vagyunk ilyenek ? És látható,hogy itt a fórumban sem megy ez másként.......

Nagyon jól foglaltad össze ennek a hosszúra nyúlt adok-kapoknak a lényegét.....
Szintem az nem gyalázkodás ha valaki kritikai hangnemet üt meg,de a szánakozás már -már megalázó tud lenni. Óvatosan mert sokakat elriaszt.......!

kalandvágyból vagy itthon Te is? :)))

Igen, véngazember. Maximálisan igazat adok. Azt gondolom, én azért mondhatok "ilyet", mert egy hajszál választ el attól hogy csatlakozzak a kinti magyar egészségügyisekhez. Szerencsét próbálni maradtam itthon gyakorlatilag. ;) Ezt majd kufejtem bővebben, úgyis én vagyok az aktuális riportalany...szóval...:)

Sajnos ez az "annyira magyar" ez igaz. A kint dolgozók (pl: Anglia) ha már főnök, és fel kell venni egy alkalmazottat, inkább felvesz egy lengyelt, románt, mint egy magyart. Minket az utálat tart egyben. Ha kimész az USA-ba, ott egy nemzeti ünnepen (juli 4) mindenki örül, ünnepel. Soha nem hallottam: Obama takarodj,!! és egyébb ilyent. Itthon? Gyurcsány takarodj, Orbán takarodj, kérsz egy kis savat a pofádba, repül a macskakő, és hasonló. Minden szomszédunkkal össze vagyunk veszve! Utálnak a románok, a szerbek, a horvátok, a szlovénok stb. Állítólag vendégszerető nép vagyunk! Micsoda cirkusz van a menekült ügyben! Akkor, amikor egy (1) sem akar itt maradni! Sőt, évente kimegy egy évfolyam orvos, mérnők, + a szakmunkások!