ÚRIEMBER vagy SEM? :) hozzászólásai

Sziasztok!
Azt gondolom, hogy, az itt hirdető Hölgyek és vendég Urak egyaránt korrektek és tudják, mi a feladatuk!
A dolgok megbeszélése és az, aszerinti cselekvés természetes , kell, hogy legyen! A negatív dolgokból nem szeretnék kiindulni, mert az sehová nem vezet.
Kedves Enci!
Utolsó előtti mondatod nem tudom értelmezni, hiszen a korrektség szellemében nincs törzsvendég és egyéb vendég, a megbeszélt időpontnál!

Semmi gond nincs abból ha a rozsaszalak elhelyezése előre elvárás. :)

Azért egy valamit tegyünk helyre, látom ebben is katyvasz van egyesek fejében. Lehet, nem leszek szimpatikus, de ez van, megszoktam már. 1. dolog: előre kérjük nagyon sokan. Nem szeretünk beszélni róla, de a csokor fontos, hiszen ennek alapján érezzük a megbecsülést. Engem pl. az extrákról is tájékoztat, nincs kínos kérdezősködés, hogy akkor ezt vagy azt szeretnéd-e még? :D Meghát kenyeret is ezért adnak a cba-ban, szóval. Szerintem sok mindennel próbáljuk felruházni a pénzt. Olyannal is, ami nem az ő dolga. Egyszerűen a megbecsülést fejezzük ki vele. Ennyi és nem több. Előre azért kérjük, mert hiába nem szeretünk belegondolni, de nem minden vendég megbízható ebből a szempontból. Vegyük pl. azt az esetet, amikor a vendég úgy gondolta, ő ingyen "kapta" a szolgáltatást. Megalázni sokféleképpen lehet. Úgy is, ha előre lehajítja a csokrot a vendég. (igen, s hozzáteszi: nesze) Ugye...tehát a hogyan adom oda is fontos. S persze az egész hozzáállása a lányhoz, a randihoz, kérdés, a vendég hova sorolja az életében ezt a dolgot. Összefoglalván: jobb ha előre le van rendezve, nem kellenek ide ideológiák, a pénz az pénz, se több se kevesebb. Egy eszköz. Ebben a szegmensben egyébként mindig is ez volt a szokás. Előre rendezi a kuncsaft, mert a végén még elfelejti. Tisztelet a kivételnek. Akivel már olyan mértékű a bizalom, hogy szóba sem kerül, magától tudja, nem kell rászólni, nem számolja el "véletlenül" nem rakja le az elején, majd a végén újra hozzákerül, stb. problémák...Akivel először találkozik a lány, bízna ő, de még nem tud, mert nincs bizonyíték. (gondolom fordított esetben is így lenne, hiszen mindenki a saját teste felől rendelkezik, amit szeretünk elfelejteni) Igen Uraim, ezt a mai világban ki kell érdemelni. Ugyanúgy, ahogyan azt is, hogy ha megbeszélt időpontod van, azt ne adja oda törzsvendégnek. Ugye.

Na ez az! Ilyen egyszerű (is lehetne)!

Elfogadva a véleményedet, egy valamit idéznék Tőled: " azért nem előre rendezek (magamtól), mert úgy gondolom, azzal megalázó helyzetbe hoznám a hölgyet. Olyan üzenete lenne, hogy megvettelek, kibéreltelek, most te jössz, tedd a dolgod." Kérdezném, nem ez történik valójában? Bár ennél - szerencsére - sokkal jobb és finomabb a helyzet az előre fizetésnél. Lényegében nem éreztem még, hogy ez gond lenne. Szerintem sok lány zokszó nélkül eltűri ezt a "megaláztatást". :)

Nem beszélve arról, hogy akkor nem lehet rossz szájíz, hogy "levett a lány mint a kalapot", mert nem tudott vissza adni a Lajos aranyból. (ha lenne ilyen :)

Ez így igaz, ráadásul a telefonban elhangzó számokat nem is könnyű elsőre megjegyezni.
Jobb, ha le van írva, és akkor nincs para, hogy vajon jól jegyeztem meg? Vagy papír-ceruza a kézbe és jegyzetelés? -nem túl diszkrét egy ilyen bejegyzés a noteszban , vagy rögzítve a beszélgetés valamilyen elektronikus formában:)

Ott a helyszínen akció előtt is elég gáz újra egyeztetni az étlapot. Ezért is szoktam a végén megkérdezni, hogy mennyit tegyek a vázába, akkor nyugodt lehetek, hogy nem maradtam akaratomon kívül sem adós. Ha valakinek ez így rossz szájízt okoz, akkor javaslom, hogy a bővebb infóban legyenek egyértelmű számok, és az a tény is, ha jobban szereti előre.
Ez esetben semmi akadálya, hogy egyáltalán ne kelljen beszélni róla, és diszkréten letevődjön az ajándék az események előtt.

De ti sem :FOGAZZATOK!!!!!!!

Ezért lenne jó, ha a bővebb infóban nem az lenne írva: hívj fel, várlak egsz nap, és hasonló blődik. Akkor tudja a páciens mennyi a mennyi, kikészíti, és diszkréten le tudja tenni valahova. Úgy hogy lássa a lány is, de ne legyen bántó az átadás.

A fizetésről jut eszembe egy történet Hernádi Judittól.

Elment a ruhaboltba. Felprobalt sokat az egyik megtetszett neki. Felkapta a fülkében levett régi cuccot, betette egy táskába. És" jaj de szép ez a ruha ebben megyek haza" felkiáltással örvendezve kisetalt. Az eladó csak lesett és nem kérdezte meg hogy a művésznő nem felejtett el valamit?
A művésznő haza érve rá döbbent, hogy nem fizetett. Égett mint a rongy de még aznap visszament és kifizette a szép ruhát.

A lényeg : kerülhet az ember extázisba és elfelejt valamit, pl fizetni. Lehetsz extázisban egy jó szextől vagy egy szép ruhától. :)

Régen mindig utólag rendeztem a virágokat. Sőt voltam olyan amatőr is, hogy 0 diszkrécióval simán a kezébe is adtam a hozzájárulást :))
Előre jobban szeretem lerendezni a dolgokat. Egyrészt jelzem ezzel a bizalmam, hogy nem ingyen kérem az édességet, másrészt így 100%, hogy nem felejtem el a végén rendezni a dolgokat.
Mindenki boldog/felhőtlen a randi végén, hogy minden simán, és az elképzelések szerint sikerült, önfeledten jót beszélgetünk, nah ezt az érzést nekem nagyon megtudta törni, hogy csak úgy oda csúsztatom a hozzájárulást ….. Nagyon-nagyon eltud akkor ott veszni a varázs….

A fórumot olvasgatva egyre inkább az a benyomásom, hogy az úriemberség számos aspektusáról markánsan eltérőek a vélemények. De ez senkit sem zavar abban, hogy a sajátját egyetemes érvényűnek és megfellebbezhetetlennek adja el, és elvárja, hogy ettől fogva mindenki igazodjon hozzá, elég baj, hogy eddig nem tette. :-)
Ezek után miért ne írhatnám le én is az enyémet. No, majd meglátjuk. Egyelőre csak a mikorról:
A Mekiben előre fizetek, a Gundelban utólag. Hogy éppen Mekiben vagyok-e, nem mindig veszem észre, olyankor figyelmeztetnek. Nincs gond, tudom, hogy Mekiben vagyok, előre fizetek.
A Gundelban diszkréten szoktuk intézni. Sosem csak úgy leteszem, hanem kicserélem az órámra, amelyet távozáskor visszaveszek. Pironkodva vallom be, előfordult már, hogy a főpincér a kabát felsegítése közben emlékeztetni volt kénytelen. Nagyon szégyelltem, igyekszem odafigyelni, hogy többé ne forduljon elő. Néha viszont túlzásba viszem a diszkréciót, és a főpincér figyelmét kerüli el a csokor.
Egyszer megkérdeztem egy Gundelt, hogy mi lenne, ha mindketten elfelejtenénk. Azt mondta, hogy akkor majd legközelebb. És ha nem jövök többet? Erre csak mosolygott, huncutul, mégis fölényesen.
A metafórát félretéve, azért nem előre rendezek (magamtól), mert úgy gondolom, azzal megalázó helyzetbe hoznám a hölgyet. Olyan üzenete lenne, hogy megvettelek, kibéreltelek, most te jössz, tedd a dolgod.
Biztos vagyok benne, hogy ezt a hölgyek messze nem egységesen ítélik meg. Nyilván van, aki nem veszi rossz néven az előre rendezést. Olyan is volt, igaz, csak egy, aki kézbe kérte a csokrot. Nem is beszélve azokról a helyekről, ahol szabályok vannak. Mégis az a benyomásom, hogy a többség szereti, ha nem foglalkozunk a csokorral. Ellenőrző pillantás persze általában van, kell is a mihez tartás végett. Néha egy halk köszönöm is elhangzik, hálás vagyok érte, de ha nem, nem hiányzik, mert a hiánya az illúzióhoz tartozik, a köszönöm hiányáért is hálás vagyok.
Szóval, én így csinálom, de másoknak nem kell így.

Tetszik az írásod! Az utolsó két bekezdésre külön felhívom a figyelmet. Fontos!

Én úgy gondolom mindenki mást vár el :)
Én az ápoltságot és a laza ,kötetlenebb együttlétet ugyan pasinál is gáz ma megjátsza azt ami nem ő :DDD
Ne kelljen feszengeni etc legyünk közvetlenek és nyitottak :)
Aztán lesz ami lesz ha valami nem jó valakinek akkor úgy is szól :))

Ja és pasik : NE FOGAZZATOK XDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

:DDDDDDD

Engem nem igazán érdekel mit mondanak rá x)
Az a lényeg adják :DDDDD
Van aki azt se tudja hogy mondja szerencsétlen :)
nem feltétlen "bunkóságból" mondják,hogy tarifa :)

Jó reggelt mindenkinek,
olvasván a tegnapesti"termést" mélyen egyetértve az előttem szólókkal,csak megerősített abban az általam is művelt szokásban ,hogy előre adom át ! Mármint a meglátogatott Hölgynek szánt "ajándékcsomagocskát". Talán azért is könnyebb ez számomra,mert az időkeretet előre megbeszéljük,az adatalapon túl nem "nyújtózkodom".A legfőbb érvem a bizalom mellett ,mármint hogy előre adom,az és nem kevésbé fontos: elfelejthetem ! Ritkán de főleg az első útjaim alkalmával,egy-egy nem mindennapi élmény hatására,bizony majdnem elmentem .......annál nincsen lelohasztóbb,ha figyelmeztetnek ! Gondolom a lány sem tudja akkor,nem volt-e szándékosság benne !? Ezt elkerülendő,vált szokásommá ,a belépés után,egy kis ajándék papírtáskában kis édesség mellett a boríték! S erre külön felhívom a figyelmét. Eddig ez bevált ,az külön egy kis plusz ,nekem,hogy a kis édesség láttán külön puszi is jár,már az elején ! Megalapozva a kezdeti hangulatot.......

LuciusA! Jókat írsz és jó a felvetett lehetséges továbblépési irány.
De az antiuriemberek példájának témája is kimerithetetlen bár én
csak tegnap néztem be ide először, vagy tegnapelőtt. Nekem minden vicc új, mert
még csak ismerkedem az oldallal. :)

Szívesen. ;) Ezek szerintem is alapvető dolgok kellenének, hogy legyenek, de ha körülnézünk az élet bármelyik területén, sajnos láthatjuk, hogy a valóság nagyon messze van ettől. Szerencsére azért vannak kivételek. Viszont ami az anyagiak rendezését illeti, azon most kicsit én is meglepődtem. Alapvetően eddig én is úgy gondolkodtam, hogy ha nem kérik előre, akkor inkább utólag szoktam rendezni - bár első alkalommal az esetek többségében kérni szokták - mert valóban kicsit illúzió romboló az elején ilyennel foglalkozni. De ezek alapján lehet, hogy újra kell értékelnem ezt a dolgot. :)

Ennek a fórumnak volt egy olyan időszaka amikor elég nagy vita folyt arról, hogy az úriemberiség tanulható-e vagy sem, illetve elég sokat szörnyülködtünk, hogy micsoda antiúriemberek vannak, és milyen sokan. Mi szörnyülködök persze mind kifogástalan úriemberek voltunk. :) Ehhez a vonalhoz szerintem már nincs értelme visszatérnünk, ez kimerült.

Szerintem azzal lehetne új lendületet adni ennek a témának, ha - útmutató szinten - elkezdenénk összeszedni, hogy pontosan mit és hogyan csinál valaki, aki mint vendég úriembernek számít. És persze mi az, amit biztosan nem csinál. Olyan dolgokat is érdemes lehet összeszedni, amiket máshol már leírtak, akár hivatkozással is. Ez lehetővé tenné, hogy minél több vendég megtanuljon úriemberként viselkedni hirdetőkkel szemben. Lehet, hogy igazi úriemberek soha nem lesznek, de legalább megtanulhatnak nagyjából úgy tenni, mintha azok lennének. Szerintem már ez is sokat segítene a lányoknak, még akkor is, ha csak bumfordi jó szándék van a felvett szokások mögött, és nem született úriemberség.

Nekem a kezdetek kezdetén, amikor elkezdtem lányokhoz járni nagyon sokat segített egy blog, különösen az alábbi bejegyzése.
//kurvavagyok.blog.hu/2012/06/20/kurvazas_szabalyai

Fórumunk gazdaasszonya, Enci igen részletes hirdetéséből és bővebb infójából, is nagyon sokat tanultam, bár nem jött le rögtön, hogy mely részei tekinthetők általános érvényűnek. Például elég lassan esett le, hogy a lányok általában nem szeretik kézbe kapni a rózsaszálakat. Bár elég hamar kialakult, hogy leteszem valahová a csokrot, de csak szokásként, és sokáig nem voltam se következetes se tudatos ebben. Igazából most sem érzem át, hogy miért is olyan nagy gáz kézbe adni, de lejött, hogy a legtöbben annak tartják, így már sohasem teszek ilyet.

Az ágyra ülés érdekes téma. Azt például érzem, nem szeretek vetett ágyra ráülni, viszont bizonyos körülmények között mégis simán megteszem. Egy, egyébként teljesen korrekt, igényes és szép helyen a cipő levételére a szobában volt lehetőség, viszont nem volt semmilyen ülőalkalmatosság, csak egy állófogas a ruháknak, egy komód, egy kis asztalka, no meg a franciaágy. Amíg - a találka végén - öltözködtem, vendéglátóm gyorsan lepedőt is cserélt. Nekem akkor szükségem volt arra, hogy leülhessek a cipőhúzáshoz, ezért engedélyt kérve és kapva leültem a frissen áthúzott ágy legeslegsarkára. Nem állítom, hogy ez az úriemberi viselkedés csúcsa volt, de én méltatlannak éreztem volna, ha a parkettára kellett volna ülnöm, cipőt húzni. (Szőnyeg nem volt.) Így utólag persze azt gondolom, hogy guggolva/féltérden, kényelmetlenebb de úriemberesebb lett volna a dolog, ott és akkor viszont ez sajnos nem jutott az eszembe.

A legtöbb lánynál van egy szék, de gyakrabban inkább egy fotel a tetthelyen, ezek azonban arra szolgálnak, hogy a vendég erre pakolja a ruháit, így én el is szoktam a gondolattól, hogy rá is lehetne ülni ezekre. (A ruháimra inkább nem ülnék rá.) Blanche-nál van egy masszív, remek szobainas, így - amikor nála voltam - a fotel számomra funkciótlannak tűnt. Az mondjuk eszembe jutott, hogy esetleg be lehetne vonni a hancúrozásba, de az véletlenül sem, hogy oda leülve, teázgatós modorban igyam meg a Blanche-tól kapott pohár vizet. Pedig volt benne fél citromkarika is... :) Én meg csak lehúztam csak úgy, állva, csúnyán, mohón, nagyon kevéssé úriemberesen. (Talán pont ezért nem szoktam elfogadni innivalót a lányoktól, és ha el is fogadom, szinte soha nem iszom meg. Kivéve, ha tényleg bitangul szomjas vagyok, mint akkor.)

Amiért mindezt leírtam: ahhoz, hogy egy vendég úriemberként viselkedjen, tudnia kell sok apró elvárást, szokást, de bizonyos minimális infrastruktúrának is rendelkezésre kell állnia, mégpedig minél több helyen, hogy lehetővé tegyék az úriemberes szokások kialakulását és megerősödését a vendégek között.

Kedves Hölgyek! Jó lenne, ha minél többen leírnátok, hogy mit vártok el, illetve, hogy milyen infrastruktúrát biztosítotok ehhez, amit más lányoknak is érdemes lenne átvennie. A férfi intim szappant például Enci és Blanche is leírhatná, mivel azt én még csak náluk láttam, miközben elég fontosnak tűnik.

Erről az jut az eszembe. Ha én dolgozok egy ügyfelemnél akkor én meg mondom neki kerek perec. Ennyi a kiszállás és ennyi az óradij. De lehet legközelebb én is elkérem az ajándékom.