ÚRIEMBER vagy SEM? :) hozzászólásai

Én szeretek virágot vinni (már kiválasztani is, meg egyáltalán foglalkozni vele).
Meg mellette olyan valami célzott apróságot, ami következik vagy kikövetkeztethető a bemutatkozó oldalról.
A virágról leszoktam - nem magam miatt. De az indíttatás azért bennem maradt.
Kedvencemnél az egyéb apróság könnyen behatárolható, saját weboldalán elég részletes útmutatás van - jól esik foglalkoznom vele, hogy pl. 1 kg banánt akár egyesével összeválogassak, hogy mindegyik elég érett legyen.
Útálok bárhova üres kézzel beállítani, hát még egy ilyen "randi"ra.

Szerintem ajándékot nem ezért viszünk. Ajándékért nem vársz, várhatsz el semmit ilyen körülmények között. Eleve - ahhoz, hogy esetleg mégis "betaláljon" - kell egy bizonyos szintű személyes kötődés. Persze, ha a lány (vagy fiú :D) őszintén örül neki, akkor a vendég is felszabadul - de nem azért, mert mert ekkor ki-tudja-mit ad lelkesedésből, hanem pusztán azért, mert örömet tudott okozni. Lehet, hogy idealista vagyok és rosszul állok ehhez a kérdéshez, de szerintem az önzetlen indíttatás az ajándékozás lényege.
A hozzászólásod másik gondolatával egyetértek. Alapvetően nem az ajándék, csecsebecse, kedvesség okán alakul felejthetetlenre egy randi, hanem a két (három, négy, ehhe) ember egymásra hangolódásáról.

Nálam is előfordult már, hogy vittem valamit magammal, de annak volt előzménye, volt kapcsolási pont. Volt, hogy minden várakozást felülmúlóan el volt ragadtatva az ajándékozott és alakult úgy is, hogy az udvarias reagáláson kívül semmi visszhangja nem volt. Ettől még nem csalódtam, vagy bántam meg, mert akkor, abban a pillanatban úgy éreztem helyesnek. Ez semmiképpen sem lehet az ajándékozott hibája.

Néhány lánynak vittem ajándékot kb. öt év alatt, majdnem mindet az elején. Nem találtam meggyőzőnek a fogadtatást. Udvarias, de nem lelkes köszi. Inkább őszintétlen, mint őszinte. Inkább csalódás volt, mint öröm. Részemről. Így hát leszoktam az ajándékozásról. Nem látom hátrányát. A kedvenceim viszontkedvelnek, akik meg nem, azoknál nem az ajándék hiányán múlik.
Egy lány volt, aki tényleg örült az ajándéknak, ő sem itt hirdet.

Nálam nincs letűnőben, nagyonis gyakorinak mondhatom. De ha felsorolnám, biztosan lennének irigyeim, ezért inkább nem teszem ;) Ami viszont fontos: alkoholt és csokit szerintem nem igazán kellene-illene vinni nekünk, csajoknak. Nem véletlenül választott valaki pl. vékony lányt, gondolom szeretné, ha nem lenne belőle egyszercsak kisbálna :D

Gondolom , olvasgatván a beszámolókat többségükből megtudhatjuk,igen is "divik" még ez a figyelmesség.........
Nem tétel,de örömöt lehet okozni egy kis aprósággal . Ki mire gondol(sok lány feltünteti mit szeret), de a lényeg a *meglepi* !

Mit vigyen, vagy ne vigyen magával, azaz úriember, aki szeretne valami kis aprósággal, édességgel etc…. kedveskedni a vendéglátójának ? Érdekel, hogy ki mit szokott vinni illetve kapni. Vajon letűnőben van ez a kedveskedés, vagy igenis gyakori ez ?

ezzz nagyon ott van Enci :)))

Művészinas :) Szia! :) Látod, ilyen, ha WW. újra Művész lesz egy pillanatra ;)

Szia Enci! Sziasztok!

Gyönyörű ez koreográfia, melyet szépség és harmónia jellemez.

Én csak ilyeneket ismerek kb. A másik csak pl volt. ...

De jó ez! :o Erről eszembe jutott egy másik zene, talán minden idők legszebb filmzenéje a Werckmeister harmóniákból. A film nyitó jelenetében csendül fel a dallam. Hogy a vágás nélküliség, a tánc, de micsoda tánc!, a szöveg, a színészek vagy a zene teszi, de ez így együtt tökéletes. Maga az élet. Magát a filmet nem is láttam, de ezt a jelenetet már számtalanszor megnéztem, 5:56-kor csendül fel Víg Mihály zenéje.

https:/www.youtube.com/watch?v=_d5X2t_s9g8

Enci, azert egy GU-t nem mindenki hallgat :) foleg nem a mai fiatalok, ezert lotyogni sem tudnanak ra :) de rettentoen orulok, hogy ennyire minosegi zenet is ismersz :)))

https:/www.youtube.com/watch?v=9z3jCiCrsx0

;)

:D Nemis Te lennél, ha nem forgatnád ki a szavaimat...meg se lepődöm....

Az éppen aktuális zenei irányzat határozza meg az ép akkor fiatal emberek(fiúk,lányok) tánctudását.........Ha a zene egyoldalú,monoton,arra nem lehet "klasszikus" táncot járni ! Sajnos a zene mellett a képi világ is hasonló sivárságot áraszt,bár az arcunkba "tolt" képek sebessége és színvilága ,az tényleg mindent überel.......!

Nem dicsekedtem. Tényeket közöltem kedves:)
A zenéhez való viszonyomat nem részletezném, túl árulkodó lenne. Ha érdekel, privátban csacsoghatunk erről, de nem hiszem, érdekelne ennyire.

Ezzel nem dicsekednék ;) Bár ami a mai fiatalokat illeti, jó, ha lötyögni tudnak pl. egy global undergroundra :D A ritmusérzék és a tánc manapság inkább egy réteg szórakozására jellemző, sajnos. Szerencsére a szüleim előrelátóak voltak és ének zenei általánosba írattak be, (és oviba) ahol szereztem zongora valamint több mint 10 év táncgyakorlatot is :) Bizton állíthatom ezért, egyáltalán nem ciki, ha valaki tud táncolni és ismeri a lépéseket. Már csak azért sem, mert jól elnevetgélhet a teljesen tehetségtelenek vonaglásán :D (vagy talán gonosz vagyok és csak engem szórakoztat? :D )

Nekem is terápia szerűség miatt indult a tánctanulás, illetve mindig is mozgatta a fantáziámat. Az első benyomások és tapasztalatok is hasonlóak voltak :D valahogy egészen más típusú bizalom épült ki a táncpartnerek közt.
Megvan az a szituáció, amikor mész az utcán egy barátoddal, vagy ismerősöddel és szembe jön egy igazán vonzó nő, rád mosolyog, köszöntök majd puszi-puszi váltotok két szót és mindenki megy a dolgára. Ismerősöd meg 1 perc múlva kérdezget, hogy ki volt ez a nő. Te meg mondod szinte félvállról, ó semmi különös csak együtt szoktunk táncolni.

Egyetemista koromban jártam egy ideig társastáncot tanulni, jelentős részben önterápiaként. Nem volt egészen haszontalan. A vezetés-követés megélése - akármilyen szerény fokra jutottam is el ebben - nagyon sokat segített, meg persze a lányok érintése is. :) Ja, és kötelező volt cserélgetni a partnereket, hogy ne alakítsunk ki fix hibákat egymásban. :D

A vezetés-követés témában az volt egyébként a legszebb, amikor összevitatkoztam egy lánnyal, hogy ritmusban vagyunk-e egyáltalán. Végül feladta, és jött ahogy vezettem. Amikor túl voltunk ezen a küzdelmen, elkezdtem egy kicsit kérdezgetni magáról. Végül kiderült, hogy - külföldön szerzett - karmester diplomája van...

kedvelem Al Pacino filmjeit :D