Óriási! "Ha így néz ki a kapuzárási pánik, baromi mókás, minden percét élvezem"
🤣🤣🤣
Zseniális szöveg!
Na, felavattuk az Atlétikai Stadiont is.
Papíron 9. kerület, de az Isten háta mögött, és a Halál f@sza közt félúton, félemelet, balra...
Hát, elragadtatva nem voltam, mert maga a "játszótér" nem sokkal nagyobb, mint a mi falusi focipályánk. És felettébb huzatos, ott, a Duna mellett.
Beálltunk a rajthoz, és kiderült ,hogy a hangosítás sem áll még a helyzet magaslatán. Jött oda egy emberke a mikrofonba beszélni, de úgy visszhangzott, hogy a három szólam kánonból kb semmit nem lehetett érteni.
Legalább visszaszámoltunk a rajtig, és a szokásos dudaszó egyértelmű volt.
Valamennyit futottunk a stadionon belül, a többit kint, körbe, dombnak fel-dombnak le... Furcsálltam is, hogy nem nyúlok ki annyira, mint szoktam. A barátnőm közölte, hogy az ő futó órája szerint az a bizonyos 2.3 Km valójában csak 1.6... Egy mellettünk futó idősebb úr is méltatlankodott, hogy mintha rövidebb lenne a táv.
Tehát a hiányzó 0.7 km-t elvitte az infláció... Vagy csak szimplán megette a tehén. Vagy a racka juh...
Ettől függetlenül a buli jó volt. Remélhetőleg befejezik még a VB-ig, ami még hiányzik.
Még 1 éremmel több fityeg a falon.... És van egy cuki Atlétikai VB-s tornazsákom is.
Most már kéne valami komolyabb bicót is néznem, és nyitni még egy sportág fele... Nem csak hobbiból tekeregni itt helyben....
Ha így néz ki nálam a kapuzárási pánik, így túl a 4. x-en, akkor baromi mókás :))) Minden percét élvezem.
Még egy több szitu, amire szívesen emlékszek majd vissza a szoc otthonban :D
Köszi, fiúk!
Cupp!
Az egyik metrósunk úgy búcsúzót, hogy figyeljünk egymásra. Éveken keresztül ez a mondat a névjegyévé vált. Mennyi minden másként alakulna az emberek sorsában, ja valaki figyelne rá. A figyelem a szeretet egyfajta megnyílvánulása. S menny ember éhezöként áhit a figyelemre a szeretetre.
Ez egy szép történet volt.
Csók!
Nem török babérjaidra , de levezetésben is jó vagyok a hölgyek szerint.😎
Csók!
Nagyon szèp szavak!😘
"Kérések jegyezve" vendègcentrikusságod pèldamutató, látszik hogy igyekszel mindenben a kedvünkben járni. (Ès sikerül is)
Ma beugrottam a dokimhoz. Na, nem azért, mert bajom van. Csak megnéztem, hogy van a doktor úr.
Igazából átesett a közelmúltban egy komolyabb műtéten, és úgy éreztem, jól esik, ha meglátogatom.
Korábban volt egy elhatározásom, hogy ha a június 4-i futóversenyen részt veszek, akkor azt az érmet neki futom.
Így összecsomagoltam a rajtszámomat és az érmet, és irány a rendelő...
Ennek a versenynek azért is van jelentősége, mert 25 éves koromban diagnosztizáltak nálam térdízületi arthrosis-t, majd 4 évvel ezelőtt közölték, hogy 2 porckorongom van az eldurranás előtti állapotban, és semmi jót nem ígérnek...
Én arccal a sport fele fordultam, aztán lett, ami lett. Pontosabban: nem lett, amit kilátásba helyeztek.
Most úgy éreztem, itt az ideje, és fizikális bizonyítékát adjam az orvosnak: igenis, a test bizonyos fokig legyőzhető, csak kitartás kell hozzá...
És vigyorogva beviharzottam, miután kivártam a soromat. Drága dokink, mikor átvette 20 évvel ezelőtt a körzetet, akkor volt annyi idős, mint én most...
Odaadtam a rajtszámot, kezébe az érmet. Nem is értette hirtelen, mit akarok. Vissza akarta adni.
Mondtam: nem, doktor úr! Ezt Önnek futottam! Köszönöm, hogy van nekünk! Csak ezért jöttem!
Olyan történt, ami még soha: kaptam tőle két puszit, megölelgettem, miközben azt mondta:
-Köszönöm, hogy lelket öntött belém!
Még annyit mondtam neki az ajtó felől, hogy valahányszor erőre van szüksége, dédelgesse kicsit a kezében az érmet, és töltődjön fel.
És boldogan várta a következő beteget.
Nem tudom, kettőnk közül melyikünk hatódott meg jobban.
Ennyit számít a másikra figyelni. Nekem "csak" egy verseny, egy érem, a másiknak lehet, hogy pont egy lökés, amikor a hullámvölgy alján van...
Figyeljünk egymásra!
Köszönöm Nektek a kedves szavakat! Mosolyogva olvastam az eszmecserét! Kérések jegyezve, bókok zsebre rakva! 🙂😊
Legyen nagyon szép napotok és kellemes hétvégétek!
Csókjaim! 💋