Nagyon sajnálom, nem tudok kibújni a bőrömböl, ennyit a spontánságról.
A "között" ről, nekem biztos, hogy nem a sorok, na meg a csend jutnak az eszembe, hanem a sok édes "nyalánkság". Talán tévednék? Biztos, hogy nem. 😛😘
Talán ez az egyik legérdekesebb állapot. Amikor két ember még nem találkozott, mégis érzi a másik jelenlétét a sorok között. A csend ilyenkor már nem üres. Tele van várakozással, kíváncsisággal és egy kis vibrálással is. Aztán amikor végre eljön a találkozás pillanata, kiderül, hogy a valóság felül tudja-e írni azt, amit addig csak éreztünk. 🙂